2013. október 27., vasárnap

Szépleányok

(Az eredeti hozzászólás a facebook "In memoriam Molnár Csilla Andrea" című csoportjában jelent meg)






A film tényleg egy zseniális kórkép. engem rengeteg olyan apró dolog megfogott benne, ami ma már csak a celluloidon van megörökítve. Jó végül is ez a dokumentumfilm feladata. Nekem a mű néha népmeseszerűnek tünik leöntve egy adag gulyás kommunista szósszal. Kezdve talán Csilla apjával, aki magyarosan pödört bajuszával és tiszta, nekem kissé naivnak tűnő tekintetével a nép egyszerű gyermekét testesíti meg, na és persze a szocialista erkölcsöt. Nem is beszélve a nagymamáról, aki elmagyarázza Csillának, hogy azért mert Fodor elvtárs Párttag még lehet gonosz. Első blikkre látszik rajta, hogy egy kartácstűzben állt Leninnel.

Olyan, ma már a köznyelvből kikopott szavakkal ismerkedhetünk, meg mint a szépkiképzés meg a filmlemez, amiről ki ne tudná: „b” oldala is van.

Az akkori világ romlatlanságát jól mutatja az is, hogy míg a szoborkészítéskor elkészített fényképek körüli anomáliákon mind a lányok, mind a hazai sajtó kiakadt; a külföldi tapasztalatokkal felvértezett Ernyey csak egy jó pofa, ám de ártalmas trükként tekint rá.

Kitűnő rendezői leleményről tanúskodik az is, ahogy az elértéktelenedett és így szétdobált szobor héjakat mutatja a kamera a szobrász műtermében jól érzékeltetvén azt, hogy mennyire tiszavirág életű dolog a szépségkirálynői lét.

És ha az ember elmerengene Csilla halálán és azon, amit a temetői hangosbemondó mondott: Nem csak a Halley üstökös hagyott el minket, hanem egy szépségkirálynői is; visszaránt minket a valóságba a három üzletemberzárszava , akik szerint a shownak mennie kell tovább, mert jó biznisz, jó társadalmi esemény és a társadalom meg tud birkózni ezzel a jelenséggel minden hátrányával együtt.

Az idő őket igazolta.

/Köszönet Andras Der -nek és Hartai Lászlónak /