2014. december 31., szerda

Eddie

Nyájas olvasóm


 (Mint észrevehetted hébe-hóba de több-kevesebb rendszerességgel blogolok mindenféle engem érdeklő témáról, ami itt külhonban foglalkoztat. Eddig mind a trágárságot mind a személyeskedést kerültem. Sajnos a mai posztom szereplője nem érdemel meg semmiféle udvariasságot így ha Téged zavar a közvetlen stílus kérlek itt hagyd abba az olvasást. Köszönöm. :) )
Azok, akik folytatják szeretném bemutatni az internet legmélyebb bugyrából származó emberünket mai bejegyzésem sztárját Eddie-t. Aki nem ismeri Eddie azoknak a külföldön szerencsét próbáló magyaroknak a prototípusa, aki önként és dalolva gyalázza saját fajtáját. Talán álljon is mindjárt egy idézet, abból a posztból, amit annó a Határátkelőre írt.

"Gyerekkorom óta érdekelt, hogy milyen lehet máshol, másfajta emberek között élni, így egy hosszan tartó vergődés végére került pont azzal, hogy végleg [ismétlem végleg!] hátat fordítottam annak a hulladéktárolónak, amit ma Magyarországnak neveznek."


Tehát Hölgyeim és Uraim íme az az ember, aki pár évvel ezelőtt lehülyézett mindenkit, mert a világ legótvarabb országában (mármint Magyarországon) akarnak élni és undorodott a saját magyarságától is. Törleszkedése jutalmául az írektől kulimunkát meg egy lyuknak csúfolt lakás kapott jó drágán, olyan minőségben, hogy otthon egy kisebbségi a nagydolgát nem végezné el ott. Most persze, hogy lassan felébredt mindenkitől azt várja el, hogy a nyugatot a világ berendezkedését és persze az íreket ítéljék el a hét minden napján és Magyarország egyre élhetőbb hely neki. Nagy pofával magas lóra ült így szép nagyot bukott. :)

 Az ő története talán nem is lenne említésre méltó ha ezután a pálfordulás után szépen csendben meghúzná magát. De sajnos ez nem így történt. Hősünk továbbra is osztotta az észt a blogján  aki pisszent ellene kitiltotta  az esetleges ellentmondásokat az életében a maga szájíze szerint elbagatellizálva szépen elmagyarázta. Néha lehülyézte azokat akik a trágár irásait olvasták (mert mily' meglepő ez kapta a legtöbb kattintást) eszébe sem jutott, hogy nem csak olvasni gáz ilyeneket hanem kiszolgálni az ilyen irányú igényeket. Utána meg sopánkodni a világ züllötségén, na az kérem a jellemtelenség csimborasszója. Volt, hogy embereket lekurvázott esetleg az anyját vagy agresszíven fenyegetőzött.

 Mivel nemrég megláttam Hinta blogján szépen írtam neki pár keresetlen szót, a kommentekben majd a nőjének is,amit Hinta azóta törölt. Gondoltam mindenki elmondja a magáét és szépen éljük tovább az életünket de ekkor valami meglepő történt. Hinta, aki mindig is sérelmezte a Határátkelő blogon a cenzúrát illetve őt magát is kitiltották szépen kitörölt pár bejegyzést. Az csak hab a tortán, hogy erre eddie a mindig vagány és bármikor beszólni képes, az értetlenkedőket helyre rakó kemény fiú kérte erre. Mert, hogy ő nem bírja a személyeskedést. Az az ember, akinek a tollából a következő roppant "intelligens" bejegyzés is megszületett:

 kinyíló - becsukódó tartalmak egy oldalon belül Nyisd ki! ... Eddie posztja Tanatónak


No, ezek után gondoltam úgy, hogy eddie barátunk ilyen jellegű kérései illetve az ilyen jellegű kéréseinek (miszerint vele senki ne személyeskedjen) figyelembe vétele minimum nevetséges. Aki beugat mindenkinek viselje el ha őt is alázgatják egy picit. Ezzel a bejegyzésemmel megmentem ennek a jellemhuszárnak a gondolatait ill. a saját és Lucas Meier által írt véleményemet az utókornak.

Egyébként eddig nem láttam ennek a jó embernek a fizimiskáját. Most, hogy a Youtube csatornán megtaláltam őkelmét rájöttem, hogy nem vesztettem vele sokat. Tulajdonképpen a videót nézve egy szófosásban szenvedő jóllakott napközis beszél hozzánk vég nélkül baromságokat. A rend kedvéért belinkelem az egyik videójukat:



Ha kihüldezte magát a kedves olvasóm eddie barátunk fizimiskáján folytatnám a sort a lementett bejegyzésekkel. Ugyebár az egyik bejegyzésemben azt írtam, hogy eddie barátunknak mindegy csak pofázhasson. Ma arról, hogy gyerek nem kell és a család az egy terrorszervezet (tényleg nem kínos ilyet leírni 37 évesen?) De ha teszem azt a nője úgy maradna és szülne egy gyereket tuti, hogy eddienek a világ attól kezdve két részből állna: Önző hedonista faszokból és olyan emberekből mint ők, akik szülők lettek. (Mivel szövegértelmezési problémái vannak a csávónak ezt azóta úgy veszi, hogy beszóltam a nőjének pedig nem. Csak hát ha kölkük lesz csak ö neki kell megszülnie :D ) Erre Ginger sem volt rest és tollat ragadott.

nyisd ki ... Eddie nőjének levele nekem.


Természetesen nem késlekedtem a válasszal, amit Hinta azóta kitörölt. Az utolsó bekezdésben összefoglalom a véleményemet eddie-ről.

nyisd ki ... Törölt válaszlevelem Gingernek



 Lucas Meier rögtön reagált soraimra és kiegészítette eddie és ginger romantikusnak éppen nem mondható történetéről. A valódiságát természetesen én nem tudtam megerősíteni vagy cáfolni de ezt megtette eddie mert ezt a bejegyzést is töröltette:

nyisd ki ...Lucas azóta törölt hozzászólása a "románncal"
Mondjuk az tényleg megfejthetetlen talány számomra, hogy egy nő miért ilyen senkiházi lúzer fasszal nyomul, akinek csak a pofája jár.

 Egyébként ha a kedves olvasó azt gondolná, hogy ez az egész túlzás Eddie-vel az égvilágon semmi baj nincsen és írásomat csak a rosszindulat táplálja; nos, azoknak  a végére tartogattam a lényeget. Egy olyan exkluzív tartalmat, ami Eddie azóta törölt blogjában volt egy érdekesség, ami minimum pszichiátriai eset: Eddie saját magával csinált riportot!

Eddie meginterjúvolja saját magát!!!      nyisd ki ...



Persze ha ez nem lenne elég, hogy magával beszélget de vissza is kérdez önmagának feltesz olyan kérdéseket, amire nem is akar válaszolni így önmagától kér elnézést:

Kérdező: Családalapítás? Gondolkodtatok már rajta?

Eddie: Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. Ezernyi embert ismerek, akik szemrebbenés nélkül másznak bele tuskó módon mások legbelsőbb magánügyébe, és még csak nem is szégyellik magukat. Engem sem érdekel, hogy te mit csinálsz a zuhanyzóban, te se faggass engem arról, mi történik a hálószobánkban. Vannak dolgok, amikről beszélni kell, de ez nem tartozik közéjük. Ha egyszerűbben kéne fogalmaznom, azt mondanám, hogy semmi közöd hozzá.

Kérdező: Megértettem, és elnézést kérek!

Megjegyzem roppant érdekes, hogy amíg Eddie a gyerekvállalást magánügyként definiálja ennek ellenére erről faggatja saját magát, a Tanatót szidó levélben is szó van arról, hogy erről lett kikérdezve és az azóta eltüntetett bejegyzéseiből is az derül ki, hogy időről-időre valaki ezzel a témával megtalálja. Érdekes, hogy ez mindig csak vele történik.




Normális? :)

/Update I.: Posztom megjelenésekor Eddie már törölte ezt és ezt blogját is. Úgy látszik, amikor kikerül a kezéből a cenzúra joga és érvekkel már nem tudja megvédeni nézeteit illetve sanszos, hogy mások is azzal a lendülettel lépnek a tyúkszemére, amilyen tempóban ő anyázott másokat; nos, ebben az esetben Eddie barátunk hangnemet és stílus vált. Így ennek a bejegyzésnek  a törölt hozzászólások publikálásán kívűl más célja már nincsen. /


/Update II.: Egy kedves olvasóm már jó előre jelezte, hogy mivel Eddie messzire kerülte a helyet, ahol a tisztességet osztották várhatóan le  fogja tiltani a videói hozzáférését. Ezt megelőzendő ő jó előre lementette és újra a feltöltötte egy videómegosztóra így újra be tudom ágyazni. 



/Update III.: Eddie belátta, hogy nem viselkedett szépen és megkövette egy kommentben azokat, akiket megbántott. Én, a válaszban közölt feltételekkel el is fogadtam a bocsánatkérését és az ügyet lezártnak tekintem. /

/Update

IV.: Eddie ismételten bocsánatot kért, ami egy külön posztot kapott. :) /
Bejegyezte: dátum: 52 megjegyzés:

2014. október 30., csütörtök

Kommentem a mai Határátkelős poszthoz.

(A posztot itt lehet elolvasni a kommentemet értelemszerűen valahol alatta 17:30 magasságában.)




Van egy kedves barátom. Egyszer leírta a blogjában, hogy mivel O.V. ezt és ezt mondta ő úgy eljön Magyarországról, hogy vissza sem néz. Ennyi kész elég volt. Jó múltkorjában mint egy mellesleg megemlítette, hogy a doktorátusára otthon fog felkészülni, mert egyrészt a mérnöki képzés messze menőkig jobb Budapesten, mint Bécsben más részt meg csak magyarul van, ami kényelmesebb.

Egy másik barátom, aki ha kérdezik, ha nem általában a sátán birodalmának festi le Magyarországot (ha jobboldali párt van hatalmon, ha baloldali, akkor csak csökött hülyéknek a magyarokat, akiket meg kell menteni saját maguktól, hiszen genetikailag nácik, akik persze képtelenek szembe nézni a múltjukkal) és mostanában persze nagyon szégyelli, hogy magyar és undorodik mindentől, ami otthon van. Ő pedig nem rég mellesleg azt közölte, hogy az eddig mindenféle veszélyes, gusztustalan maradi és hülyék lakhelyének titulált Magyarországon vesz lakást mert az mégiscsak olcsóbb.
És itt a mai posztunk hőse. Mint valami önjelölt Ady Endre közli a nagy szavakat és próféciákat, amiből persze elmaradhatatlan a marhavagonok megemlítése. Nagy csinnadrattával-hejehujával lelép, majd megállapítja, hogy nyelvtudás nélkül nem jut semmire. És mi történik? Visszatér a kiindulási pontra, de természetesen előtte még jó hangosan megállapítja, hogy amiért elment az még mindig fennáll.

Persze ezt mindegyikük mindig megállapítja, és ha megállapította, akkor megállapítja még egyszer. Itt a Határátkelőn, a Facebook megfelelő topikjaiban, társaságban (naná, hogy magyarok között) és a legkülönfélébb portálokon, a magyar interneten. Természetesen ha a magyarságukból anyagi vagy másmilyen előnyük származna, akkor felfüggesztik az undorukat pár percre.


Én meg hányok, hogy ennyire nyíltan kérkednek a gyökértelenségükkel, hogy a saját magyarságuk iránti undorukat képesek aktuálpolitikai köntösbe burkolni és az ember azon tűnődik, hogy ha nem lennének magyarok a földkerekségen akkor mire okádnának.
Bejegyezte: dátum: 15 megjegyzés:

2014. szeptember 8., hétfő

Az osztrák és a magyar oktatás közti különbség.

Az esélye annak, hogy a gyermek többre viszi mint a szülője az oktatás jóvoltából Ausztriában ill. Magyarországon. Érdemes megnézni az oecd átlagot is. (Jobb szélső grafikon)

Frissítem a bejegyzést a

Frissítem a bejegyzést a HÁ-n megjelent hozzászolásommal:

Nézd én alapvetően azt látom problémának, hogy a nyugat Európai (de most maradjunk az osztráknál) oktatás meg a magyar között, hogy egyszerűen az alap kiindulás más. Az általános iskola Magyarországon egy olyan általános tudást ad, amit a közgondolkodás elvár az alkotmányjogásztól meg a kazánkovácstól is. 

Az osztráknál meg ha ötödikbe nem kerül be a gyerek a gimnáziumba gyakorlatilag kényszerpályát vesz az élete. Rá onnantól (10 éves kortól) úgy tekintenek mint egy leendő jó szakmunkásra, akit olyan huncutságokkal mint ének-zene, történelem vagy versek igen csekély mértékben kell megzavarni.

Persze lehet mondani, hogy hát egy órás az a fogaskerekhez értsen mert nem Goethe versek szavalásából fog megélni és ez önmagában igaz is. De tény és való, hogy más lelkületű emberek kerülnek ki egy ilyen oktatásból mint egy olyanból, ahol végzettségtől függetlenül irodalom, történelem, és népzene munkálja az emberek lelkét.

Ez nem feltétlenül jobb vagy rosszabb csak más. Az osztrák oktatás pl. nem emel fel egy Oecd felmérés szerint kb. 20% az esélye egy gyereknek ebben a rendszerben, hogy többre vigye mint a szülei míg ez Magyarországon 60%.

Hozzáteszem azt is, hogy ezt a jelszót, hogy nem kell lexikális tudás már rendszerváltáskor kiadták. Sokat le is faragtak belőle így a gyereke lexikálisan már jóval kevesebbet tudnak de a Pisa felmérések tanúsága szerint más képességük meg nem nőtt.

Egyébként a google is csak akkor tud segíteni ha tudod mit kell beütni. :)
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

2014. augusztus 29., péntek

A válasz L.M.-nek IV.b (Iszlám vs. Európa)

Update: Azóta megjelent egy igen jó írás Réka tollából, ami az Iszlám és a nyugati társadalom kölcsönhatását Svédországra fókuszálva dolgozza fel. Elolvasható az első rész illetve a második is.

Kezdeném egy kicsit visszamenvén az időben: A régi időkben az emberek együvé akartak tartozni és ezt tették is. Alapja a közösen birtokolt terület, nyelv, szokásrendszer és a vallás volt. (A közvélekedéssel ellentétben nem úgy gondolom, hogy a vallás választotta szét az embereket, hanem, hogy az emberek különbözni akarása teremtette meg a vallások különbözőségét is.) Tehát ezek alapján illetve ennek mentén tömörültek az emberek egy közösségbe, faluba, megyébe és országba. És az őket leigázni akaró emberek markánsan különböztek a fentebb felsoroltakban. Noha ez a tagolódás Európában is jelen volt természetesen azért a keresztény hit, mint összekötő kapocs létezett. No, nem annyira, hogy minden elfedjen és ne legyenek egyházszakadások vagy ellenreformáció vagy az Anglikán egyház megalakítása, de annyira már igen, hogy a mindennel szembe menő iszlám majd Oszmán hódításokkal szembeálljon, illetve egy egységbe kovácsolja Európát. A bevándorlás nagyszerűségére hozott örök példák, mint az Egyesült Államok és Ausztrália ott is voltak konfliktusok a bevándorló írek, angolok, olaszok stb. között, de a közös hit és a nagy vonalakban közös értékrend illetve a bevándorlók bizonyítási vágya valamint a szűz piacok léte meghozták ezeknek az államoknak a felemelkedést.

1945 utáni életszínvonal emelkedés az emberi jogok és a nők jogainak elismerése valamint a gyerekkori és egyéb halálos betegségek csökkenésének együttese magával hozta a születendő gyermekek számának csökkenését. Nem is beszélve a fogyasztói társadalmi szemléletről, ami igen erősen én központú és annyira önző is, hogy a klassz nyaralás a következő mobil vagy a divat követése fontosabb legyen az utódlásnál. Ezért a születésszámot tartandó megnyitották Európa kapuit a bevándorlók elől. Mondván, hogy mindenfajta előítélet csökkenthető hosszútávon a nacionalista eszmék illetve a vallásosság háttérbe szorulásával. és az aktív integrációval.

Megnéztem a videókat, amit belinkeltél és eltűnődtem azon, hogy van valami báj abban, hogy a néhai gyarmatosítók, akik szemrebbenés nélkül szipolyozták és szipolyozzák ki a piacokat esetleg taszítottak rabszolga sorba népeket, azoknak most visszanyal a fagyi és az egykori gyarmatosítottak települnek be szépen az országukba. Persze túl kényelmes azt mondani, hogy úgy kell nekik, hiszen az európai államoknak van egy közös sorsa is, így nem mindegy nekünk sem mi folyik nyugaton. (Máskülönben meg nem akarok farizeuskodni hiszen a szipolyozásból én is mint minden átlagember olcsó kávé, vanilia, tea, kakaó, banán formájában, én is kiveszem a részem.)

Nekem a jövővel kapcsolatban több feltevésem van és 100%-ig nem tudom osztani az iszlámmal felmerülő aggályokat. Hiszen ne felejtsd el, hogy a mi életünkben 50 év a kenyerünk java addig egy állam életében pár perc és mindenféle folyamat befolyásolható, ill. visszafordítható.

I. Vegyük a legoptimistább változatot:

Mivel az ismeretünk az iszlámról igen csekély így gyakran összekapcsoljuk a puszta létét a terrorizmussal. Aminek van alapja ugyan, de józan paraszti ésszel lehet sejteni azért, hogy egy iszlám társadalom nagy hányadát, mint akármelyik társadalomét az átlagember teszi ki. Tehát festők, fodrászok, trolibuszvezetők, akik hazamennek a gyárból üvöltenek a focimeccsen és néha megverik az asszonyt. Ezekről az emberekről egyrészt nehezen tudom elképzelni, hogy, amint egy főmufti dzsihádot hirdet, ők mondjuk a kebab vágó késükkel elmetszik az előttük álló vevő torkát.

Tehát az is előfordulhat, hogy a liberálisoknak igazuk lesz minden olyan lesz 100 év múlva mint ma élünk, mint egy nagy boldog család a határoknak és a nemzeteknek már csak névleges formájuk van mindenki ott él Európán belül, ahol akar nincs életszínvonal beli különbség. Hogy valaki Ramadánt tart augusztusban vagy karácsonyt decemberben pusztán formalitás. Ezt már csak azért is feltételezem, mert az itt született muszlim gyermeket könnyen megcsaphatja a nyugati jólét szele és a sivatag forrósága helyett a fogyasztói lét lesz számára a meghatározó hívó szó.

Egyébként előfordulhat egy paradigmaváltás és egy szép napon azt mondja nyugat Európa, hogy a bevándorlás beteljesítette küldetését többet köszönjük, nem kérünk, hiszen a születésszám újra meghaladja a halálozási számot így a migráció okafogyottá vált. (Bár ennek ellentmond, hogy ha az itt született migráns sikerrel integrálódik, nagy valószínűséggel nem akar majd nyolc gyereket szülni így megint bevándorlásra lesz szükség.)

II. Kevésbé optimista megközelítés szerint:


Minden szép, amíg Európát egy komolyabb válság el nem éri. Ekkor több dolog történhet:

Egyrészt hamar világossá válik mindenki számára, hogy az inaktív tömegeke etetése az a jólétből eredő luxus, ami többé nincs. Ilyenkor egyfelől rögtön kiderül, hogy kinek mekkora lojalitása van az államhoz, ami befogadta illetve van-e vonzása akkor is, amikor már nem azt az életszínvonalat biztosítja, mint, amikor megérkezett.

Másrészt a számitsátechnika korában kb. 5 percig tart felállítani egy adatbázist, amiből kiderülhet feketén-fehéren, hogy

  • Hány éve van itt az illető
  •   Ennek hány százalékát munkával hányat segélyen töltötte
  •  Az eltöltött évek számához képest milyen szinten beszéli a nyelvet
  •  Az utódjai mennyire találták meg a helyüket a társadalomban

Megváltozott közhangulatban, aki fennakad, egy ilyen kérdéssoron egy jogvédő sem tudja majd megakadályozni, hogy visszazsuppolják a hazájába. 


III. A harmadik változat

azt az általános félelmet tükrözi, amit te is leírtál:

A kiindulás ugyanaz lesz mint az első pontban leírtak. De a generációk előrehaladtával a befogadó népesség öregedése felgyorsul és fogyni kezd, míg az iszlámhívők egyre többen lesznek. A választói kegyeikért harcoló főleg baloldali pártok ebből jó idegi profitálhatnak egészen addig, amíg meg nem alakítják a saját iszlamista pártjukat. Ez már valószínűleg megjelenik a döntéshozatalban is és amíg mondjuk a ma embere itt Ausztriában azért küzd, hogy vegyék le a feszületet a közintézmények faláról; az unokája már azért fog, hogy a vörös félhold ne kerüljön fel a helyére. Ez és a hétköznapi élet millió és egy területén jelenhet meg az iszlám befolyásoltság, az oktatástól kezdve a nők státuszán keresztül a médiáig, mindez természetesen a tolerancia meg a sokszínűség jegyében, ami már az őslakosoknak ugyan nem fog tetszeni, de tenni ellene nem nagyon tudnak.

Engem külön érdekelne, hogy egy ilyen megváltozott milliőjű Európában mi lesz a zsidókkal? Mert a keresztényekkel ki lehetett egyezni az utóbbi hetven évben de a muszlimokkal vajon sikerül-e majd?

Hozzáteszem azt is, hogy - az érem másik oldalát is megvilágítsam - egy állam irányításához közgazdászokra, politológusokra, miniszterekre, szociológusokra van szükség tehát hiába vannak sokan az iszlám hívők gazdasági súlyuk csekély és így lobbi erejük is csekély marad.


Egyébként sokan mondják (joggal), hogy mára a kereszténység a hit az erkölcs és ezeknek a holdudvarába tartozó fogalmak folyamatosan relativizálódnak, kiürülnek, elvesztik jelentőségüket és ezért erkölcsi ébredés után kiáltanak. Véleményem szerint az iszlám ellen sok kritikával lehet élni, de azt nem lehet mondani, hogy az erkölcsről, családról, hitről és a nemi szerepekről ne lenne meg a fix sokszor a keresztényi hittel is összecsengő elképzelésük. Tehát elképzelhető, hogy a hőn áhított ébredés így fog bekövetkezni.

 Csak nehogy túl keserű legyen sokaknak.
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

2014. augusztus 25., hétfő

A válasz L.M.-nek IV.a (magyar nők vs. nyugati férfi)


A naplós riporthoz:

 Remélem azóta megnézted, mert akkor láthatod, hogy ebben az esetben nem a nőnek ítélték a gyereket. Én személy szerint csak remélni merem, hogy egy gyerek elhelyezésnél nem a szegényebb/gazdagabb ország lesz a döntő hanem, hogy a gyereknek mi a jó a testi és szellemi fejlődésének szempontjából.

Érdekes, hogy amíg te (és valószínűleg az általad leírt hölgyek) a dolog financiális oldalát nézitek addig én az érzelmit. Márpedig érzelmi szempontból sok kockázata lehet ha vki a puszta anyagiakért házasodik és utána elválik és nem csak neki, hanem a gyermekének is.  Meg valljuk be őszintén a nyugati férfiakat sem kényszeríti senki pisztollyal, hogy úgymond „szegényebb” magyar lányt vegyenek el.

(Csak halkan jegyzem meg nem tudom mennyit forgolódsz bécsi magyar körökben, de szép számmal találni 40 pluszos vénkisasszonyokat, akik ugyan fennhangon és büszkén hirdetik, hogy ők egyedül vannak, mert egyedül akarnak lenni de testbeszédük valami egészen másról árulkodik. Lehet, hogy ők is valaha nyugati pasira vadászó szingliként jöttek ide.)

A korábban általad belinkelt cikkről pár szó:

Elolvastam ezt a cikket. Én különösebbet nem találok benne. Elképzelhető, hogy a nőt az anyagiak vezérelték, de évtizedeket lehúzni otthon közszolgaként nos, azok után nem tudom megítélni. Egyébként nekem az összes általad felhozott sztorinál felmerül az a kérdés, hogy igazából megéri-e folytatni ezt a érdekházasodós politikát? Tehát ha eltelnek az évek és elmúlik a kezdeti varázs és mérlegre kell tenni a jólétet, a nyugati pasit, a biztonságot a másik serpenyőbe az idegenség érzést, a hazától való eltávolodást, esetleg azt, hogy a gyermeked a magyar éneddel már nem tud azonosulni. akkor vajon megéri-e?

A másik történet az erdélyi nővel onnan is álljon itt egy idézet:

„Vagy egy erdélyi nő osztrák férjjel, gasztronómiában dolgozik, ő maga mondta, hogy hát a nyelvet tulajdonképpen soha nem tanulta meg igazán jól”

Na, itt viszont én teszem fel a kérdést: Ha saját bevallása szerint nem tudja jól a nyelvet akkor ez most jó neki meg a férjének? Én el nem tudnám képzelni, hogy valakivel nem, hogy évtizedeket de éveket éljek anélkül, hogy ne kommunikálnánk normálisan. Meg ez a nő szegénységi bizonyítványa, hogy ennyi idő alatt anyanyelvi párral nem tanulta meg a nyelvet.

Egyébként lehet, hogy a statisztika ilyetén alakulásáról, miszerint jóval nagyobb arányban kell el a magyar nő mint a magyar férfi nem is biztos, hogy a magyar, sokkal inkább a nyugati nő tehet. ;)

A korodról egyébként azért érdeklődtem mert, amilyen szenvedéllyel és igazságérzettel viseltetsz a téma iránt feltételeztem, hogy fiatalabb vagy nálam. Persze sem a fiatalság sem a hevület nem baj, csak ha valaki olyanokat ír, mint, amit te is beidéztél nevezetesen a lány, aki kiírja a facebook-ján, hogy most vettük James- szel, ezt a nagy lakást én ezen nem akadok fent különösebben. Mármint automatikusan tudom, hogy a valóság kb. annyi, hogy a hölgy döntötte el milyen színű lesz a függöny és a tapéta illetve ott volt, amikor újdonsült hitvese leszurkolta a pénzt a kégliért. :)


Bejegyezte: dátum: 43 megjegyzés:

2014. augusztus 10., vasárnap

Liebe Hirsch-Fans,



(Ursprünglich  ist dieser Komment hier veröffentlich worden)

 Ich habe vor ein paar Monaten mit der Hilfe von Andrea Schaufler-Jurányi die Kunst von Ludwig Hirsch endeckt. Seitdem höre ich ihn häufig. Bis ich Hirsch kennengelernt habe, habe ich gedacht, dass die Stärke der österreischen Musik nur bei der klassischen Musik (Mozart, Schubert, Haydn, Brahms, Bruckner usw.) liegt.

 Hirsch ist großartig und seine Bedeutung ist so groß wie Falcos war. Während Falco populär und international war, war Hirsch autentisch, melankolisch, philosophisch, sarkastisch und antifaschistisch, wie andere Künstler, die in der Nachkriegszeit aufgewachsen sind. (zB. Wolf Biermann oder Roger Waters –Pink Floyd). Aus diesem Grund macht er häufig auf die Sinnlosigkeit des Krieges (Die gottverdammte Pleite, Das Lied vom Heimkehrer) aufmerksam, oder präsentiert die Gegensätze zwischen seiner und der älteren Generation. (Die Omama) Er stellt mit seinen Liedern, mit dem Dialekt und mit den wienerischen oder alt-wienerischen Ausdrücken ein echtes wienerisches Milieu dar.
Weil ich im Ostblock aufgewachsen bin, ist es eine Besonderheit für mich, dass die Religiosität in seinen Texten regelmäßig vorkommt. (Dorftrottel)

 Heuzutage gibt es leider wenige Sänger , deren Musik man mit so viel Hintergrundwissen und Aufmerksamkeit hören muss.

 Ich habe seine Lieder, die auf YouTube zu finden sind, als Playlist zusammengestellt und ich teile sie mit euch, damit ihr sie euch ganz einfach und ohne Mühe anhören könnt.

 Viel Spaß und danke, dass ihr meine Zeilen gelesen habt!

 http://www.dragontape.com/#!/6100553880829952

 http://www.dragontape.com/#!/5444210131992576

 http://www.dragontape.com/#!/5708351224676352
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2014. augusztus 9., szombat

A válasz L.M.-nek III.

Az előzmények

Hello

 Kezdem rögtön hátulról.

Pár szó a bécsi cikkről

a leírtakkal különösebben nem foglalkoznék mert ha valaki úgy gondolja, hogy egyetemre be lehet ülni egy középfokú nyelvvizsgával és el is tudja végezni azt annak csak gratulálni tudok. (Információim szerint a egyetemek semmiféle nyelvvizsgát nem kérnek. Van egy saját nyelvfelmérő tesztjük, amin vagy megfelelsz vagy nem.)

Különösen az a mosolyogtató rész, amikor leírja, hogy a külföldiek furcsállják mi van  a magyarok hűtőjében. Ez egy tipikusan saját szemszögből megalkozott vélemény a külföldi szájába adva. Az ide látogató külföldiek 99%-a soha nem lát bele annyi magyar háztartás hűtőjébe, hogy arról releváns véleményt alkothasson.
                                                           --------------------------
Tulajdonképpen én más szemszögből látom aggasztónak a cikket. Azt hiszem már említettem neked, hogy én a nyolcvanas években felnővén mindig azt hallgattam, hogy ez egy szar ország innen el kell menni, aki marad, az csak kalandvágyból teszi.  Nos, szomorúan meg lehet állapítani, hogy a mi generációnk is ezt a nézetet adja tovább.

Sokat gondolkodtam, hogy tulajdonképpen az ilyen típusú írásokkal pontosan mi is a baj. Hiszen önmagában mindegyik megállapítás helyes: Gondok vannak a politikával, a mentalitással látja, hogy a szülei mire nem jutottak stb. Viszont így együtt a szerző korát figyelembe véve nagyjából úgy hat, mint egy megtanult szöveg. Amiről ráadásul nem is tehet, hiszen ebben nőtt fel ezek az elemek vannak belekövesedve a közbeszédbe. Otthon nagyon sok olyan téma van, amibe beleépülnek a kötelező panelek a beszéd szintjén és szinte tuti biztosra vehető, hogy valaki be fogja dobni egy beszélgetés alatt. Tehát ha a Balatonról van szó garantáltan elhangzik, hogy addig volt jó, amíg keleti meg a nyugati rokonok itt találkoztak, aminek már 25 éve vége, de akkor is elhangzik, ha a katolikusokról tutti, hogy valakinek az az egyedi és újszerű ötlete támad, hogy eltöröljék a cölibátust, illetve ha oktatásról rögtön be fogja dobni valaki, hogy talán történelemórán nem az évszámokat kellene magoltatni a nebulókkal. Tehát ez a dolog valahogy a közgondolkodásban van jelen jóval túlmutatva mind a HÁ-n mind a poszton.

Hogy újra meg újra feltűnnek ezek azzal csupán az a bajom, hogy egy idő után önbeteljesítő jóslattá kezd válni. Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy ha valakinek elmondod minden nap éveken keresztül, hogy buta idővel le fog romlani az önbizalma. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik más témának lehet(ne) más megközelítése urambocsá’ olyan is, aminek pozitív a végkicsengése. Ilyen pl. akár a politika is.

Persze a tegnapi cikk kommentjeinél is megfigyelhető, hogy hiába születnek olyan írások, amiben pl. Magyarország pozitívan tűnik fel, azonnal fanyalgás a válasz, hogy persze nyugati fizuból könnyű próbáld meg 47 ezerből illetve megkérdőjelezik a blog és a szerző hitelességét.

A két linkelt cikknél oda írtam miért linkeltem de beidézem, hogy tiszta legyen:

(Egyébként mintha minket akarnának megcáfolni a neten a Határátkelőn a napokban jelent meg egy cikk, ami nem teljesen pozitív kicsengésű illetve egy másik, ami pont egy magyar lány keletre beházasodását írja le.) 

Így már remélem tiszta. Az indiai magyar lány valóban a kevés kivétel.

A magyar nő versus nyugati férfi témához:

Amit leírtál igaz lehet és pénzügyi alapon megállja a helyét. Csak kérdés mennyire teszi boldoggá a feleket az, hogy a házasságuk válással végződik. Hiszen gond lesz a láthatással ha a gyerekek visszakerülnek Magyarországra, gond lehet a nőnek, hogy otthonról már elment de az új helyére sosem illeszkedett be stb. 

Jó, ezekről a problémákról megint tizedannyi cikk fog születni.

Gyorsétterem és a nyelv

Közkeletű tévedés, hogy egy gyorsétteremben külföldiek lennének csak. Az arányuk igen magas de sokan külső rasszjegyeik alapján külföldiek de már az adott országban születtek és nőttek fel. Főleg szünidős diákoknál jellemző. Az éttermet müködtető mag valóban külföldi nagy részben.

A másik, amit nem értek és már sok helyen elhangzott a te kommenteden kivűl is: MIért zárja ki a gyorsétterem a nyelvtanulást? Elvégre nyolc órát dolgozol utána bárkivel le tudsz ülni tanulni illetve mehetsz nyelviskolába. Esetemben mindkettőre volt példa.

(Hozzáteszem az is mutat valamit, hogy míg hinta arról posztol, hogy a kocsmába nem veszi ember számba a kocsmárosnő addig nálam találsz nem egy két segédletet a nyelvtanuláshoz. Lehet, hogy inkább a kocsmában töltött időt kéne erre fordítani nem?)

 Update: Később jutott eszembe, amiről írtál, hogy nagyon sok magyar a minimálbéres állásért kénytelen küzdeni. Ebbe azért az is közrejátszik valljuk be őszintén, hogy az utóbbi 10-15 évben tucatszám ontották a főiskolák és ezen belül a büfé ruhatár szakok a semmihez nem értő képzetlen tömegeket, akik sokszor arra sem voltak képesek, hogy lerakjanak egy középfokú nyelvvizsgát egy világnyelvből, ami diploma feltétele. Ezeken nagyon nem is lehet csodálkozni, hogy valamelyik Nyugat-Európai gyorsétterem mosdójában látjuk viszont.





Bejegyezte: dátum: 23 megjegyzés:

2014. augusztus 2., szombat

A válasz L.M.-nek II.

Az előzmények






Helló

Mindjárt a közepébe is vágok és kezdem a kint lévő kapcsolatokkal.



Itt az elején pár fogalmat tisztáznék, ami lehet, hogy magától értetődő, de azért álljon itt, hogy biztosak legyünk: ugyanarról beszélünk.

Ugye, amikor barátságról van szó, akkor nagyon nehéz dolgunk van hiszen sokan mondják, hogy az igazi barátságok kamaszkorban kötetnek így általában a barátok adott lakóhelyhez vagy iskolához kötődnek. Ekkor a delikvensek megélnek közös dolgokat, ami nem csak a barátságot pecsételi meg, hanem egy egész életre kihathat. Ilyenek mint az első csók, első szerelem, első koncert és hányás utána a rekettyebokorban.

Viszont, amikor a világmegváltó attitűdök kora lejár az ember sokkal inkább praktikus okokból köt barátságot és egy közös érdeklődési kör, ill. tevékenység köré fűzi azt. Így tehát kollegiális viszonyról, sporttársról, szintén gyerekes szülőkről és közösen művelt hobbiról tudunk beszélni. Ezek talán már érzelmileg nem olyan mélyek, mint a kamaszkoriak, ha krízis éri őket (pédául a másiknak mondjuk választani kell a pillanatnyi anyagi érdeke és közted rögtön könnyűnek találtatik)  sok hamar befuccsol. Így nem is lehet csodálkozni azon, hogy sok ember úgy éli meg, hogy otthon sem volt barátja.

 Tehát ezen az alapon külföldivel is ki tudsz alakítani valamilyen kontaktust, ha megtalálsz valami közös alapot, ahol te nem feltétlenül nyelvet törő külföldiként, hanem egyenrangú partnerként jelensz meg, aki az adott kérdéskörben kompetens. Példának okáért én kórusba járok, ahol mind osztrákok mind más külföldiek is vannak. Noha, érezhető itt is csoportok kialakulása a nyelv nívója mentén egészen más a felállás mintha úgy mennél oda minden osztrákhoz, hogy jaj de szép a Belvedere meg a Stephansdom. 

Egyébként ha valaki csak magyarok körében tölti az idejét nem tudom miért kell mindig gettósodásról meg ilyenekről beszélni hiszen ez szíve joga . Az is igaz, hogy minden egyes magyarral nő az ideje annak, hogy megtanuljon teljesen németül és aztán lehet panaszkodni, hogy az osztrákok nem befogadóak. Abban viszont megint igazad van, hogy egy kisvárosban, ahol kevesebb a magyar illetve minden lehetőségből kevesebb van, ahol ismerkedni lehet; magányos lehet az ember. De a kivándorlás árát is meg kell fizetni valahol.

A nőkről


Kifejezetten jól szórakoztam a magyar lányokról rittyentett leírásodról. Különösen tetszett az Erasmusos lány figurája, aki angolul flörtöl a francia csávóval. :) (Egyébként mintha minket akarnának megcáfolni a neten a Határátkelőn a napokban jelent meg egy cikk, ami nem teljesen pozitív kicsengésű illetve egy másik, ami pont egy magyar lány keletre beházasodását írja le.)


Erről a jelenségről nem tudtam miszerint sok magyar lány szívesen házasodik nyugati férfiakkal semmint keletiekkel vagy akár magyarral, de talán azért is van, mert ezek a hölgyek értelemszerűen nálam nem jelennek meg. Viszont egy picit tényleg sajnálom őket, ha ez így van hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a kalitka az mindig kalitka marad még ha aranyból is vannak a rúdjai. Azért olyan sztorikat is lehet olvasni, hogy Ausztrállal házasodott nő kint szül gyereket és menet közben rájön, hogy a fizetése több mint az átlag de a szociális háló hiányában ezt el is viszi az óvoda meg a tápszer. Ráadásul naponta szembesül azzal, hogy a gyermek kialakulatlan magyar identitása, hogy oldódik fel az ausztrál miliőben.


Viszont az alap kiindulással nem tudok egyetérteni nevezetesen, hogy a házasulandó magyar nők magas számával (akik szintén nem beszélnek rendesen nyelvet) állítod szembe a férfiak ilyen téren (statisztikailag kimutatható) relatív sikertelenségével. Ugyanis ebből a logikából az jön le, hogy lám nem a nyelvtudáson és a háttértudáson múlik az egész. Pedig nagyban azon múlik, csak a lányoknak van más is az érvkészletükben, amivel meg tudják győzni a kiszemelt férfit. Ez pedig két férfi között nincsen jelen ezért megint oda jutunk, hogy kénytelen „kipótolni” valamivel. Egyébként ezeknek a lányoknak is megnézném a szociális kapcsolatát az anyóssal, sógorral és a férjének baráti körével. Sanszos, hogy ott jelentkeznének hasonló problémák.

Egyébként nem rég jelent meg egy videó a bécsi magyarokról, amit hasonlóan kritizálnak egyoldalúsága és az idilli kép miatt. Míg a népszabin már egy sokkal reálisabb képet mutat, egy cikk de az alatta lévő komment már lehurrogja, hogy miért negatív meg hungaro pesszimista. Egyébként ez is egy érdekes jelenség, hogy ha csak pozítivat írsz nem igaz, ha negatívat, panaszkodsz. Az nekem is személyes tapasztalatom, hogy otthon sokan meg sem akarják hallani mi a reális. Csak a saját ideológiájukat és elképzelésüket akarják a te szádból hallani.

Hinta és az Iphone

Addig egyetértek, hogy nincs feltétlenül szükség Iphone-ra és nyaralásra de valljuk be őszintén autóra sem. Lehet elbeszélünk egymás mellett, amikor arról van szó, hogy megéri-e a mekis munka vagy sem. Mert én egy magyarországi mekis dolgozóhoz hasonlítom (aki sem albit, sem kocsit, sem Iphone-t, sem nyaralást nem tud kifizetni; míg te a nyugati (vagy normális) életszínvonalhoz.

Kiszámoltam egy oldalon egy mekis dolgozó juttatását 1300€ bruttóval. ( 1,5 évvel ezelőtt tuti ennyi volt, ma sem lehet sokkal több) 



Mint látjuk az éves kereset 14840€ tehát egy hóra visszaosztva 1236€ jön ki nettó. Ez önmagában nem mindenre elég, de ha ketten vannak (márpedig ő a nővérével él) akkor durván 2500€ havonta. Ebből a lakásbérlés kb. 600 (Gemeindewohnung még olcsóbb) kajával együtt 1000-1200. Más egyébre nem tudom, még mit lehet elkölteni a fodrász és más szolgáltatás valóban drága főleg nőknek de azért 2 ember fizujánál már lehet azért félre is tenni. Nem is beszélve arról, hogy bekerül az ember a szociális rendszerbe és teszem azt átképeztetheti magát. Én pl. megkaptam egy 2000€-s tanfolyamot tavaly.

Summa-summarum valóban igaz az, hogy a Schloßhotel Orth és hasonszőrű filmekből visszaköszönő nyugati jólét alapja nem a gyorséttermi munka. Tényleg vajon Hinta emiatt gondolt már a hazamenetelre? Remélem, erre jár és nyilatkozik majd. :)

Összefoglalva

  • A kivándorlásnak vannak árnyoldalai. Hogy az emberek felvágásból, kivagyiságból nem beszélnek róla vagy nem akarnak panaszkodni nehogy magyaros pesszimizmussal vádolják őket ez kérdéses.
    ( Egyébként, múlt vasárnap óta véletlenül vagy sem nem tudom, de sorra olyan kommentekkel találom szembe magam, ami az bizonyítja, hogy ők igenis bemutatják az árnyoldalt és/vagy mutassa be más blog ha ennyire szeretné)
  • Hogy politikai alapon van-e szűrés a HÁ-n nem bizonyítható 100%-ig. Legfeljebb akkor derülne ki mint a Heti hetesnél anno, akik ugye kormányt kritizáló műsorként indultak még az első Orbán kabinet idején aztán kormányváltáskor ezt elfelejtették és Orbánék ellenzékbe kerülésével hirtelen ellenzéki kritizálók lettek.
  • Sok nyugati országban van ellenérzés a külföldiekkel szemben. Ez és a bevándorlók nyelv- és háttértudása hiányának valamint az életkori sajátosságok együttese akadályozza meg a személyes kapcsolatok kialakulását és elmélyülését kivéve a nőknél mert a magyar nők szépsége még az idegen ellenességet is legyőzi.
  • Minimálbéres takaritói állás sehol nem jó de otthon már annyira cudar világ van, hogy már ezek a munkák is életszínvonal növekedést hoznak sokak életében.
  • Magány ellen jó a blogolás de egy saját brancs még jobb. :)

Bejegyezte: dátum: 11 megjegyzés:

2014. július 30., szerda

A válasz L.M.-nek

(Ez az írás egyébként válasz blogom első kommentelője által felvetett dolgokra, másrészt a vasárnapi Határátkelő poszt alatt kialakult vita továbbgondolása.)

Helló
Igyekeztem minden észrevételedre reagálni. Noha többször átolvastam az írásom lehetséges, hogy csaponganak a gondolatok és nem mindig követhető. Linkeltem jó pár oldalt azokat is érdemes elolvasni. Szerintem még lesz folytatás is de egyelőre publikálom ezt az adagot. Jó olvasgatást! :)

A Határátkelő blogról:

Talán a Te és a többiek kifogása a bloggal kapcsolatban annyiban különbözik az enyémtől, hogy míg ti az optimista és/vagy túlzó írások arányát kifogásoljátok a realista és/vagy pesszimista írásokkal szemben, addig én azt tettem szóvá vasárnap, ami régóta föltűnt, hogy a blog kormány ellenes propagandának előszeretettel ad helyet, míg mellette lévőnek soha. Persze lehet ezt azzal magyarázni hogy, aki elmegy az eleve elégedetlen, hiszen azért megy el mert elégedetlen a kormánnyal , de én is csak az tudom mondani erre, hogy 1050 bejegyzésbe ennek is bele kellene férnie. Hiszen a való életben például találkozom szép számmal magyarokkal, akik teszem azt üdvözlik a határon túliak magyar állampolgárságát vagy az új alkotmányt. Ezek miért nem jelennek meg soha?

Sokat tűnődtem persze azon is, hogy ha megnézed a kommentelők törzspublikuma is ezt a vonalat várja el és amíg szót sem szólnak ha az ellenzék legújabb hisztije két-három nap múlva egy határátkelő véleményeként jelenik meg, addig az én felvetésemre rögtön az volt a válasz, hogy ez nem polblog menjek a Magyar Hírlap oldalára ha köll valami. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a Határátkelő gyaníthatóan profitál a kattintásokból így nem mindegy azoknak a száma. Nem akarok fogadatlan prókátora lenni, de gyaníthatóan az ilyen típusú happy és (libsi szempontból polkorekt) posztok ill. a garantált trollmágnesek mint például ez  a poszt, (ami talán a te kivánalmadnak megfelel, mivel az árnyas oldalát írja le a kivándorlásnak.) az előfeltétele annak, hogy bekerüljön az index.hu blogajánlójába. A belinkelt poszt iróját egyébként szétcincálták a kommentekben engem azóta jó barátság fűz hozzá. :)

Visszagondoltam még az elmúlt években megjelent posztokra. Mint láthatod korábban azért volt kisérlet arra, hogy a határátkelés negatívumait is is felsorolják. De a kommentelők itt is szétszedték a posztolót. Sokan kiragadtak kontexusából egy neki nem szimpatikus gondolatot és azon rugóztak míg mások (ha nem is írták le), hogy magyar létére egyáltalán, hogy meri ezeket a fantasztikus élőlényeket kritizálni mint a nyugat-európai ember.

 A tanácsodat egyébként, hogy ne olvassam a blogot már régóta megfogadtam. De nem feltétlenül az általam kifogásolt dolgok miatt. A  induláskor rendszeresen figyelemmel kisértem. De egy blog sem lehet éveken keresztül izgalmas és változatos egy adott témában. Miután megjelenik a n+1. „hurrá kijöttem mosogatok de jó nekem” kezdetű bejegyzés, az ikszedik "gasztro a világ körül" az ember megunja. Én a címsort szoktam leginkább elolvasni ritkábban az egészet.


A magyarokról

Ebben a kérdéskörben egy picit visszanyúlnék az időben a később leírtak jobb megértése végett. Én úgy vettem észre, hogy nagyon sokan a magyarnak levést nem tudják megélni. Az értelmiség nagy hányada intellektuális vonalon próbálja megragadni,  történelmi műveltség, versek vagy népdal megtanulásával és minden olyan dolgot hárít, illetve leszűkíti a felhasználási területét ( kokárda, hazafias dalok éneklése, rovásírás stb.), ami ezen az intellektuális körön kivűl esik. Viszont így az emberek lelkében, akik ezekkel az eszközökkel nem tudják megélni azoknak nincs iránymutatás. Így egy vákuum keletkezik, aminek hatására megjelenik a  szélsőjobb nacionalista válasza erre a kérdésre (Wass Alberttel, vagy rasszizmussal), amiből az átlagember nem kér. Ezzel párosul egy olyan közhangulat, amiben én is felnőttem a nyolcvanas években, aminek csak egy egész egyszerű üzenete van: Ez egy szar ország innen el kell menni.

Ezért aztán, amikor egy magyar kimegy külföldre ráébred arra, hogy az addig lekezelt magyarsága egy olyan jó-rossz koordináta rendszer, amin belül tud a legbiztosabban mozogni. Ahol meg tudja határozni önmagát másokhoz képest, tudja, hogy a másik valamilyen téren felette, alatta, mellette helyezkedik el. Ez a koordináta rendszer minden országban más és más idő is, amíg megtanulja az ember az ujjat, ha egyáltalán meg akarja.

Tehát nem csoda, hogy annak ellenére, hogy sokan kinyilvánítják örömüket, hogy elhagyják az országot, külhonban mégis másik magyarok társaságát keresik. Persze ez így némileg disszonáns, hogy elvileg azt a közeget keressük, ami elől eljöttünk otthonról és ez olyan kimondatlan öngyűlőletet eredményezhet, amit én még más nációknál nem láttam. Egy kínai vagy egy szerb soha nem fogja azt mondani, hogy szégyelli a kínaiságát meg a szerbségét míg egy magyar sokszor nyilatkozik így.

 Csak mellesleg jegyezném meg , hogy a törökök a szerbek, filippínók is a saját közegükbe érzik jól magukat és ebből nem csinálnak egyáltalán problémát, mert ez teljesen természetes. Egyszer minden magyar számára kiderül, hogy a magyarsága olyan, mint a rokkantnak a tolószéke: Lehet utáni nyugodtan, de mozdulni egy centit nem tudsz nélküle.

 Hogy nehéz az osztrákkal ismeretséget kötni? Elhiszem. De szerinted az Ausztriában lévő külföldiek hány százalékának van meg az a háttértudása és nyelvi nívója, hogy egy osztrák társaságba bekerüljön? Hány ismer annyi slágert, annyi kedvenc ételt, annyi helyet Ausztriában, amire ha közvetve utalnak rögtön tudja, hogy miről van szó? Mert azért valljuk be őszintén, hosszú távon egy osztráknak baromi unalmas lehet ha arról kell beszélnie egy külföldivel, hogy milyen szép a Schönbrunn. Nekem volt olyan kollegám, aki tíz éve élt itt és azt sem tudta, hogy ki az a Falco. A legtöbbjük csak annak a szerszámnak a nevét ismerte, amivel dolgozott mindennap. Amivel csak egy héten egyszer annak már nem. A napi aktualitásokról, történésekről meg nem tudtak három értelmes mondatban beszélni. Ezekkel nem is csodálom, hogy nem tud az osztrák mit kezdeni.

Hogy kelet-európai nők előszeretettel választanak osztrák partnert, azt is elhiszem. (Bár furcsa, mert amíg otthon elvárják és számon kérik a kinyitott ajtót, a felsegített kabátot és az átadott ülőhelyet addig itt teljesen természetesen lemondanak róla hiszen az osztráktól aztán várhatja.) Ezzel szemben vannak itt Bécsben olyan rapid randik magyaroknak, ahová nem magyar férfiakat szánt szándékkal nem hívnak. Ez persze nem véletlen, hiszen sok magyar nőnek az a véleménye, hogy egy osztrák férfi emocionálisan nagyjából egy magyar hintalóéval ér fel. (Egyébként a vegyes párkapcsolatokról más oldalon is írtak itt és itt. )

Az általad említett bloggerekről pár szó:

Pappitóról helyes a meglátásod. Ő az az értelmiségi, aki intellektusánál fogva úgy gondolja lekezelhet másokat és ő tesz szívességet ha valakit arra méltat, hogy foghegyről odavet valami választ.  De, aki másokat lekezel annak mindig vannak önmagával konfliktusai. Ebből adódóan gyanítható, hogy vannak momentumok, amit elhallgat az életéből és egy netre kialakított személyiséggel védi le azt. Személyes sértésnek veszi, ha valaki Új-Zélandot kritizálja, de ez a többieknél is megfigyelhető más országok irányába.

Eddiet egy percig nem sajnálom. Ő az az ember, aki 3 évvel ezelőtt lehülyézett mindenkit, mert a világ legótvarabb országában (mármint otthon) akarnak élni és undorodott a saját magyarságától is. Törleszkedése jutalmául az írektől kulimunkát meg egy lyuknak csúfolt lakás kapott jó drágán, olyan minőségbe, hogy otthon egy kisebbségi a nagydolgát nem végezné el ott. Most persze, hogy lassan felébredt mindenkitől azt várja el, hogy a nyugatot a világ berendezkedését és persze az íreket ítéljék el a hét minden napján és Magyarország egyre élhetőbb hely neki. Nagy pofával magas lóra ült így szép nagyot bukott. Reménykedem benne, hogy amikor hazamegy, valaki a bogbejegyzését az orra alá dörgöli. :)


Hintának nem tudom mi baja, illetve ha baja van, miért nem megy haza. Én is dolgoztam gyorsétteremben és nem egy meg két kollegám volt, akinek családja volt az e gyik Kuala Lumpurban nyaralt a másik Apple laptopot vett. Ezt hány magyarországi mekis dolgozó mondhatja el?
Bejegyezte: dátum: 11 megjegyzés:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)