2014. július 30., szerda

A válasz L.M.-nek

(Ez az írás egyébként válasz blogom első kommentelője által felvetett dolgokra, másrészt a vasárnapi Határátkelő poszt alatt kialakult vita továbbgondolása.)

Helló
Igyekeztem minden észrevételedre reagálni. Noha többször átolvastam az írásom lehetséges, hogy csaponganak a gondolatok és nem mindig követhető. Linkeltem jó pár oldalt azokat is érdemes elolvasni. Szerintem még lesz folytatás is de egyelőre publikálom ezt az adagot. Jó olvasgatást! :)

A Határátkelő blogról:

Talán a Te és a többiek kifogása a bloggal kapcsolatban annyiban különbözik az enyémtől, hogy míg ti az optimista és/vagy túlzó írások arányát kifogásoljátok a realista és/vagy pesszimista írásokkal szemben, addig én azt tettem szóvá vasárnap, ami régóta föltűnt, hogy a blog kormány ellenes propagandának előszeretettel ad helyet, míg mellette lévőnek soha. Persze lehet ezt azzal magyarázni hogy, aki elmegy az eleve elégedetlen, hiszen azért megy el mert elégedetlen a kormánnyal , de én is csak az tudom mondani erre, hogy 1050 bejegyzésbe ennek is bele kellene férnie. Hiszen a való életben például találkozom szép számmal magyarokkal, akik teszem azt üdvözlik a határon túliak magyar állampolgárságát vagy az új alkotmányt. Ezek miért nem jelennek meg soha?

Sokat tűnődtem persze azon is, hogy ha megnézed a kommentelők törzspublikuma is ezt a vonalat várja el és amíg szót sem szólnak ha az ellenzék legújabb hisztije két-három nap múlva egy határátkelő véleményeként jelenik meg, addig az én felvetésemre rögtön az volt a válasz, hogy ez nem polblog menjek a Magyar Hírlap oldalára ha köll valami. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a Határátkelő gyaníthatóan profitál a kattintásokból így nem mindegy azoknak a száma. Nem akarok fogadatlan prókátora lenni, de gyaníthatóan az ilyen típusú happy és (libsi szempontból polkorekt) posztok ill. a garantált trollmágnesek mint például ez  a poszt, (ami talán a te kivánalmadnak megfelel, mivel az árnyas oldalát írja le a kivándorlásnak.) az előfeltétele annak, hogy bekerüljön az index.hu blogajánlójába. A belinkelt poszt iróját egyébként szétcincálták a kommentekben engem azóta jó barátság fűz hozzá. :)

Visszagondoltam még az elmúlt években megjelent posztokra. Mint láthatod korábban azért volt kisérlet arra, hogy a határátkelés negatívumait is is felsorolják. De a kommentelők itt is szétszedték a posztolót. Sokan kiragadtak kontexusából egy neki nem szimpatikus gondolatot és azon rugóztak míg mások (ha nem is írták le), hogy magyar létére egyáltalán, hogy meri ezeket a fantasztikus élőlényeket kritizálni mint a nyugat-európai ember.

 A tanácsodat egyébként, hogy ne olvassam a blogot már régóta megfogadtam. De nem feltétlenül az általam kifogásolt dolgok miatt. A  induláskor rendszeresen figyelemmel kisértem. De egy blog sem lehet éveken keresztül izgalmas és változatos egy adott témában. Miután megjelenik a n+1. „hurrá kijöttem mosogatok de jó nekem” kezdetű bejegyzés, az ikszedik "gasztro a világ körül" az ember megunja. Én a címsort szoktam leginkább elolvasni ritkábban az egészet.


A magyarokról

Ebben a kérdéskörben egy picit visszanyúlnék az időben a később leírtak jobb megértése végett. Én úgy vettem észre, hogy nagyon sokan a magyarnak levést nem tudják megélni. Az értelmiség nagy hányada intellektuális vonalon próbálja megragadni,  történelmi műveltség, versek vagy népdal megtanulásával és minden olyan dolgot hárít, illetve leszűkíti a felhasználási területét ( kokárda, hazafias dalok éneklése, rovásírás stb.), ami ezen az intellektuális körön kivűl esik. Viszont így az emberek lelkében, akik ezekkel az eszközökkel nem tudják megélni azoknak nincs iránymutatás. Így egy vákuum keletkezik, aminek hatására megjelenik a  szélsőjobb nacionalista válasza erre a kérdésre (Wass Alberttel, vagy rasszizmussal), amiből az átlagember nem kér. Ezzel párosul egy olyan közhangulat, amiben én is felnőttem a nyolcvanas években, aminek csak egy egész egyszerű üzenete van: Ez egy szar ország innen el kell menni.

Ezért aztán, amikor egy magyar kimegy külföldre ráébred arra, hogy az addig lekezelt magyarsága egy olyan jó-rossz koordináta rendszer, amin belül tud a legbiztosabban mozogni. Ahol meg tudja határozni önmagát másokhoz képest, tudja, hogy a másik valamilyen téren felette, alatta, mellette helyezkedik el. Ez a koordináta rendszer minden országban más és más idő is, amíg megtanulja az ember az ujjat, ha egyáltalán meg akarja.

Tehát nem csoda, hogy annak ellenére, hogy sokan kinyilvánítják örömüket, hogy elhagyják az országot, külhonban mégis másik magyarok társaságát keresik. Persze ez így némileg disszonáns, hogy elvileg azt a közeget keressük, ami elől eljöttünk otthonról és ez olyan kimondatlan öngyűlőletet eredményezhet, amit én még más nációknál nem láttam. Egy kínai vagy egy szerb soha nem fogja azt mondani, hogy szégyelli a kínaiságát meg a szerbségét míg egy magyar sokszor nyilatkozik így.

 Csak mellesleg jegyezném meg , hogy a törökök a szerbek, filippínók is a saját közegükbe érzik jól magukat és ebből nem csinálnak egyáltalán problémát, mert ez teljesen természetes. Egyszer minden magyar számára kiderül, hogy a magyarsága olyan, mint a rokkantnak a tolószéke: Lehet utáni nyugodtan, de mozdulni egy centit nem tudsz nélküle.

 Hogy nehéz az osztrákkal ismeretséget kötni? Elhiszem. De szerinted az Ausztriában lévő külföldiek hány százalékának van meg az a háttértudása és nyelvi nívója, hogy egy osztrák társaságba bekerüljön? Hány ismer annyi slágert, annyi kedvenc ételt, annyi helyet Ausztriában, amire ha közvetve utalnak rögtön tudja, hogy miről van szó? Mert azért valljuk be őszintén, hosszú távon egy osztráknak baromi unalmas lehet ha arról kell beszélnie egy külföldivel, hogy milyen szép a Schönbrunn. Nekem volt olyan kollegám, aki tíz éve élt itt és azt sem tudta, hogy ki az a Falco. A legtöbbjük csak annak a szerszámnak a nevét ismerte, amivel dolgozott mindennap. Amivel csak egy héten egyszer annak már nem. A napi aktualitásokról, történésekről meg nem tudtak három értelmes mondatban beszélni. Ezekkel nem is csodálom, hogy nem tud az osztrák mit kezdeni.

Hogy kelet-európai nők előszeretettel választanak osztrák partnert, azt is elhiszem. (Bár furcsa, mert amíg otthon elvárják és számon kérik a kinyitott ajtót, a felsegített kabátot és az átadott ülőhelyet addig itt teljesen természetesen lemondanak róla hiszen az osztráktól aztán várhatja.) Ezzel szemben vannak itt Bécsben olyan rapid randik magyaroknak, ahová nem magyar férfiakat szánt szándékkal nem hívnak. Ez persze nem véletlen, hiszen sok magyar nőnek az a véleménye, hogy egy osztrák férfi emocionálisan nagyjából egy magyar hintalóéval ér fel. (Egyébként a vegyes párkapcsolatokról más oldalon is írtak itt és itt. )

Az általad említett bloggerekről pár szó:

Pappitóról helyes a meglátásod. Ő az az értelmiségi, aki intellektusánál fogva úgy gondolja lekezelhet másokat és ő tesz szívességet ha valakit arra méltat, hogy foghegyről odavet valami választ.  De, aki másokat lekezel annak mindig vannak önmagával konfliktusai. Ebből adódóan gyanítható, hogy vannak momentumok, amit elhallgat az életéből és egy netre kialakított személyiséggel védi le azt. Személyes sértésnek veszi, ha valaki Új-Zélandot kritizálja, de ez a többieknél is megfigyelhető más országok irányába.

Eddiet egy percig nem sajnálom. Ő az az ember, aki 3 évvel ezelőtt lehülyézett mindenkit, mert a világ legótvarabb országában (mármint otthon) akarnak élni és undorodott a saját magyarságától is. Törleszkedése jutalmául az írektől kulimunkát meg egy lyuknak csúfolt lakás kapott jó drágán, olyan minőségbe, hogy otthon egy kisebbségi a nagydolgát nem végezné el ott. Most persze, hogy lassan felébredt mindenkitől azt várja el, hogy a nyugatot a világ berendezkedését és persze az íreket ítéljék el a hét minden napján és Magyarország egyre élhetőbb hely neki. Nagy pofával magas lóra ült így szép nagyot bukott. Reménykedem benne, hogy amikor hazamegy, valaki a bogbejegyzését az orra alá dörgöli. :)


Hintának nem tudom mi baja, illetve ha baja van, miért nem megy haza. Én is dolgoztam gyorsétteremben és nem egy meg két kollegám volt, akinek családja volt az e gyik Kuala Lumpurban nyaralt a másik Apple laptopot vett. Ezt hány magyarországi mekis dolgozó mondhatja el?

2014. július 28., hétfő

A Kádár rendszer anomáliái

Egyik kedves fórumozó kedvéért töltöm fel ezt a beszkennelt oldalt, aki sérelmezte azt, hogy a szocializmus munkahelyeit "munkahelynek álcázott nappali melegedőnek" neveztem. :) és ő reagált rá ebben a hozzászólásban. Az idézet kitűnően mutatja be a különbséget az előző rendszer állami és magántulajdonban lévő vállalata között.
(Az idézet Gazsó L. Ferenc Zelei Miklós Szépséghibák című könyvéből van)