2014. augusztus 25., hétfő

A válasz L.M.-nek IV.a (magyar nők vs. nyugati férfi)



Remélem azóta megnézted, mert akkor láthatod, hogy ebben az esetben nem a nőnek ítélték a gyereket. Én személy szerint csak remélni merem, hogy egy gyerek elhelyezésnél nem a szegényebb/gazdagabb ország lesz a döntő hanem, hogy a gyereknek mi a jó a testi és szellemi fejlődésének szempontjából.

Érdekes, hogy amíg te (és valószínűleg az általad leírt hölgyek) a dolog financiális oldalát nézitek addig én az érzelmit. Márpedig érzelmi szempontból sok kockázata lehet ha vki a puszta anyagiakért házasodik és utána elválik és nem csak neki, hanem a gyermekének is.  Meg valljuk be őszintén a nyugati férfiakat sem kényszeríti senki pisztollyal, hogy úgymond „szegényebb” magyar lányt vegyenek el.

(Csak halkan jegyzem meg nem tudom mennyit forgolódsz bécsi magyar körökben, de szép számmal találni 40 pluszos vénkisasszonyokat, akik ugyan fennhangon és büszkén hirdetik, hogy ők egyedül vannak, mert egyedül akarnak lenni de testbeszédük valami egészen másról árulkodik. Lehet, hogy ők is valaha nyugati pasira vadászó szingliként jöttek ide.)

A korábban általad belinkelt cikkről pár szó:

Elolvastam ezt a cikket. Én különösebbet nem találok benne. Elképzelhető, hogy a nőt az anyagiak vezérelték, de évtizedeket lehúzni otthon közszolgaként nos, azok után nem tudom megítélni. Egyébként nekem az összes általad felhozott sztorinál felmerül az a kérdés, hogy igazából megéri-e folytatni ezt a érdekházasodós politikát? Tehát ha eltelnek az évek és elmúlik a kezdeti varázs és mérlegre kell tenni a jólétet, a nyugati pasit, a biztonságot a másik serpenyőbe az idegenség érzést, a hazától való eltávolodást, esetleg azt, hogy a gyermeked a magyar éneddel már nem tud azonosulni. akkor vajon megéri-e?

A másik történet az erdélyi nővel onnan is álljon itt egy idézet:

„Vagy egy erdélyi nő osztrák férjjel, gasztronómiában dolgozik, ő maga mondta, hogy hát a nyelvet tulajdonképpen soha nem tanulta meg igazán jól”

Na, itt viszont én teszem fel a kérdést: Ha saját bevallása szerint nem tudja jól a nyelvet akkor ez most jó neki meg a férjének? Én el nem tudnám képzelni, hogy valakivel nem, hogy évtizedeket de éveket éljek anélkül, hogy ne kommunikálnánk normálisan. Meg ez a nő szegénységi bizonyítványa, hogy ennyi idő alatt anyanyelvi párral nem tanulta meg a nyelvet.

Egyébként lehet, hogy a statisztika ilyetén alakulásáról, miszerint jóval nagyobb arányban kell el a magyar nő mint a magyar férfi nem is biztos, hogy a magyar, sokkal inkább a nyugati nő tehet. ;)

A korodról egyébként azért érdeklődtem mert, amilyen szenvedéllyel és igazságérzettel viseltetsz a téma iránt feltételeztem, hogy fiatalabb vagy nálam. Persze sem a fiatalság sem a hevület nem baj, csak ha valaki olyanokat ír, mint, amit te is beidéztél nevezetesen a lány, aki kiírja a facebook-ján, hogy most vettük James- szel, ezt a nagy lakást én ezen nem akadok fent különösebben. Mármint automatikusan tudom, hogy a valóság kb. annyi, hogy a hölgy döntötte el milyen színű lesz a függöny és a tapéta illetve ott volt, amikor újdonsült hitvese leszurkolta a pénzt a kégliért. :)


52 megjegyzés:

  1. Naplós riport: természetesen tudtam, hogy a férfi kapta meg ez esetben a gyereket, de az egész riport úgy volt beállítva, hogy szegény magyar nő, verik és még a gyerekét is elveszik. Azért hoztam fel azokat, amit írtam, h kicsit gondoljuk már meg, hogy vajon szinte mindig a nőnél van-e a helye a gyereknek egy váláskor (tudnék statisztikát hozni, hogy 90%+ esetben így történik az elhelyezés Európában nemzetektől függetlenül).

    Financiális oldal + házasság: nem is olyan régen, 100 éve és előtte is mindenki, ismétlem mindenki Európában érdekházasságot kötött, hiszen túl kellett élni az életet, nem volt ekkora jólét, a családok féltették a vagyonukat/földeket/birtokokat, ezeket házassággal lehetett a legkönnyebben gyarapítani és biztosítani a jövő generációinak túlélését. Forrást nem tudok hozni, mert nem találom az oldalt, ahol erről olvastam.

    Az utóbbi 50-100 évben ez megváltozott, a szerelem és az érzelmek kerültek előtérbe, de még mindig nagyon erős a létfenntartó motívum (ma már pénz) keresése. Mivel az ember is állat, így ezt lehet bírálni, de felesleges. Más állatok meg megküzdenek egymással, aztán azon sem hergeli magát senki, csak akkor ne állítsuk azt, h mindig csak a szerelemről és érzelmekről van szó egy házasság esetében. Ez különösen kiviláglik a vegyes kapcsolatoknál azzal, hogy a párosítás szinte mindig nyugati férfi+szegény országbeli nő.

    A 40+-os magyar nőket sajnálom, de tényleg sajnálom, a világ legjobb dolgát, a családot és a gyerekeket hagyták ki, ez nem érne meg nekem semmilyen pénzt/karriert. Jórészt 20-30 közöttiek között mozgok itt a magyarok esetében.
    50 éves közszolga: nyilván szegény volt, mint a templom egere és a magyar nyugdíjból egyedül meg szinte éhen halt volna. Csak akkor ne mondjuk már, h szerelemről van szó és boldogok vagyunk. Képzelem, milyen nyelvi gondok lehetnek 50+ évesen náluk...
    Az gasztros erdélyi magyar nő esetében teljesen jogos a kérdésed, de az összes többi vegyes kapcsolatnál is ugyanezek a dolgok felmerülnek, hogy finoman hogy fejezi ki magát az ember, nem csak funkcionális szinten, mint a munkahelyeken. Meg akkor minek vannak együtt, ha nem értik egymást... ez még néhány hvg-s cikknél is megjelent, hogy mélyen nem értik egymást meg a vegyes párok.

    A nyugati nők: az hogy lehet, hogy a magyar nők otthon a magyar férfiakkal finnyásak, de a (szigorúan nyugati) külföldi férfiben megtalálják a párjukat? A válasz: jólét és pénz vonzó evolúciós szempontból. A sok nyugati nő meg felküzdi magát valameddig és nincsen hova továbblépnie, hiszen egy jó állással többet kereshet, mint a férfiak 80%-a. Túl magasra kerül a léc, így inkább egyedül maradnak, hiszen evolúciós szempontból nehogy már ő támogasson meg egy férfit, hát az kész hátralépés és elképzelhetetlen neki. Legalábbis ez az elméletem.

    Olvastam még pár hete, hogy az egyetemet végzett nők 40%-nak itt Ausztriában nincsen gyereke. Szerintem az az oka, amit írtam. Máshol is olvasgattam tudományos cikkeket erről régen, 2 csoport van, ahol kevesebb házasság/gyerek van: a túl sikeres, egyetemet végzett nők és a 8 általánossal rendelkező, szegény férfiak.

    Szenvedély és igazságérzet: túl naív vagyok, hiszek még az egészséges kapcsolatokban és társadalomban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://velvet.hu/blogok/randi/2014/08/30/ezert_nem_mukodnek_a_keleti_no-nyugati_ferfi_hazassagok/

      Törlés
    2. Témába illő ez a blog, ahol szintén a vegyes kapcsolatok árnyoldalait tárgyalják meg. Sajnos angolul van.

      http://philippinefailblog.com/filipina-idiot-wife-dumb-as-a-bag-of-rocks/

      Törlés
    3. Úgy látom ez a téma nem csak minket foglalkoztat. :) Érdemes elolvasni a kommenteket is.

      http://velvet.hu/blogok/randi/2009/07/18/mindenuk_kozos_csak_az_anyanyelvuk_nem/

      Törlés
  2. 1. cikk: a nyugati gazdag fószerhez hozzámegy egy szegény ázsiai, hát nem is tudom mit várt az ausztrál, őszinte szerelmet és megbecsülést?!

    2. cikk: elképesztő, amiket oda írnak, persze erről tök véletlenül a határátkelős posztokban nem olvashatunk, maradnak a pálmafás képek meg a tenger. Nagyokat nevettem olvasás közben! :D

    3. cikk: na igen, feszegeti már a problémákat, amiket én is említettem.

    Azért furcsa, hogy a nők mennyi mindent bevállalnak egy nyugati mellett, miközben egy keletebbről jövőre általában rá sem néznek sem Magyarországon, sem külföldön, a magyarral szemben meg ugye kőkemény elvárások vannak, ahogy én tapasztaltam.

    "Úgy látom ez a téma nem csak minket foglalkoztat."
    Mióta ennyien kimentek, egyre népszerűbb a téma mindenkinek.

    A hozzászólásokat is elolvastam, 90%-ban osztrák, német, angol, francia és holland férjek/barátok vannak magyar nők oldalán, ezenkívül volt 1 db szaúdi (olajos ország, gondolom gazdag) és 1 db bolíviai és 1 db chilei (egzotikus), és 2 db ellenpélda, amikor magyar férfi vett el német nőt (posztban és a kommentekben).

    Működnek a sztereotípiáim a random mintán, ugye milyen furcsa?

    Persze őszintén írtak a nehézségekről is, amiket én is írtam, a kétértelműségekről, viccekről, flörtölésről, áthallásokról, ízes veszekedésekről, káromkorásokról lemondtak egész életükre a jólétért cserébe. És ki tudja, h talán összeálltak volna a külföldi párjukkal, ha az történetesen tök ugyanolyan lenne, mint most, csak magyar lenne?

    És tudod az szórakoztat a legjobban, hogy a nők olyan mondatokkal magyarázzák meg maguknak és a külvilágnak is a szigorúan nyugati barátjukkal/férjükkel való nehézségeket, hogy:

    "Nagyon jol beszelek tizen valahany eve angolul, es az angol parommal megsem tudom 100%osan megertetni mindig magam."... "de ha erös a kapcsolat es szavak nelkül is sikerül egymasrahangolodni akkor menni fog."

    "Idegen nyelven könnyebb flörtölni, és szexisebb az ember. Valahogy játék az egész, ez ad egy könnyedséget, és egyben egyediséget egy induló kapcsolatnak. Az egymás nyelvének tanulgatása is össze tud hozni egy párt.
    Annak nem való az effajta vegyespáros, aki türelmetlen, begyepesedett, a világra nem nyitott.!"

    Ne már, minden magyar nőnek csak (90%-ban) a nyugatival és egyéb pénzes férfiakkal megy a "szavak nélküli egymásra hangolódás" meg úgy "szexisebb" az ember és "nyitott a világra" (igen, a nyugati, arab jólétire! :D).

    Más.

    Ha egy kis igazságot szeretnél, tudok ajánlani ázsiai nő témában 2 dolgot:

    http://akinemlepegyszerre.blog.hu/2013/06/27/pokolbeli_vig_napjaim

    http://pattayasmile.blog.hu/

    Ez utóbbi leírja az thaiok fehérhez való viszonyát, külön kitér a lányokra is. Egy magyar hosszú évekig közöttük élt és megtanult thaiul is, ha érdekel a téma, melegen ajánlom az egészet!

    Persze a határátkelős Thaiföldön élő Cooper is hazudik, mint a vízfolyás, hogy milyen jó ott az élet: http://cooperbudapest.typepad.com/blog/2014/08/elad%C3%B3-az-%C3%A9letem.html
    Az aznapi határátkelős kommentekben meg azt hirdeti, hogy tök nyugi van az országban egy laza katonai puccs közben, igaz, a facebookot letiltották, meg kijárási tilalom van. :D

    Forrásom: Bankok Charlie http://thai.blog.hu/





    VálaszTörlés
  3. Nagyon sokan hazudnak a külfölddel kapcsolatban, legyen az akár párkapcsolat vagy maga az ország, ezért mindent kritikusan olvass és nézz.

    A legjobb amúgy, hogy láttam itt Ausztriában is már osztrák férfiak mellett finom, karcsú 20 évvel fiatalabb ázsiai hölgyeket sétálni/utazgatni kézenfogva. Aztán egyszer közelebb mentem és a hölgy próbálkozott németül egy 5 éves szintjén kinyögni valamit az urának, persze azt is nagyrészt helytelenül. Igazán jókat beszélgethetnek! :D

    Máskor meg nem akartam hinni a szememnek, egy 150 kilós, 2 méteres, szemüveges, tipikus programozóféle fazon mellett is egy ilyen kis 150 centis formás, topmodell alakú ázsiai hölgy tolta a babakocsit a félvér kisfiúval. Elég sokan néztek ám szúrós szemekkel, hogy vajon miről is lehet szó. :D Ja, és kézen fogva mentek, nem barát volt a férfi!

    Saját történeteket amúgy nem szeretek írni, mert azt hiszed még, hogy én nőgyűlölő vagyok, esetleg irigy. Nem, egyik sem vagyok, mert hosszú távon tudom, hogy mivel jár ez az egész, ha nem az emberi oldalon alapul a kapcsolat. Inkább a jelenség érdekel és a mögötte húzódó gazdasági és szociológiai mozgatórugók.

    Még egyszer, utolsó blogot tényleg nagyon ajánlom! Bárcsak így írnának minden országról a határátkelőn meg a blogokban...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én gondolkodtam ezen a hazudós vs. reálisabb/nem annyira vidám dolgon. Nem kem néha az az érzésem mintha született volna egy ki nem mondott megállapodás az otthon maradt és a külföldre ment magyarok között. Így a panaszkodás, picsogás, sipákolás az otthoniaké ha van alapja ha nincs míg a 'minden happy jól vagyunk' érzés meg a külhoniaké ha van alapja ha nincs.

      Egyébként sokszor az otthoniak sem a realitást várják a kinti magyaroktól hanem a tündérmeséket illetve bármit mondasz csak azt hallja meg ez személyes tapasztalat.

      Talán ezért is követi a HÁ ezt a vonalat.

      Én ezt a gyerekek beilleszkedése témánál vettem észre. Gyakorlatilag egy benyögi a fészen, hogy az ő gyereke varázslatos idő alatt megtanult németül és jó fejek a tanárok és az osztálytársak és multikulti juhé. Erre rárepül még öt anyuka és egymást licitálva kontráznak rá, hogy de az ő gyerekének még könnyebb volt. Nekem egyszer egy anyuka (aki szintén hallotta ezeket a dicshimnuszokat bevallotta, hogy idegileg rettenetesen leterheli a gyereket az új környezet.)

      A másik tipikus, amikor (témánkhoz kapcsolva) jön a litánia: A mama magyar a papa horvát a papával angolul kommunikálok a gyerekkel mindenki az anyanyelvén és az oviban még hozzájön a német tehát a gyerek mindjárt 4 nyelven fog beszélni. Aha persze. Tuti, hogy a négy nyelv nem lesz egyforma nívón illetve az egyik vagy kettő ki is fog esni.

      Törlés
    2. Az első és második bekezdésben írtakkal teljes mértékben egyetértek. Tökéletesen eltaláltad, én is ezt látom, hogy óriási a nyomás a kimenőn, egyrészt, h elérjen valamit anyagilag, másrészt, hogy jól érezze magát kint, "hiszen az nyugat!" mondja az otthon maradt, ott mindenki boldog és jól él. Na persze.

      Aztán néha lehet hallani-olvasni-meg látni persze, hogy valakinek a kortársai otthon már családot, lakást és kocsit szereztek (család besegít, ismerik a piacot, van ismerős a lakásnál, esetleg telek, kocsinál meg szintén ugyanez), a gazdag nyugaton lévő meg WG-ből WG-be vándorol, hogy spóroljon, barátokat/ismerősöket/barátnőt nehezen talál, mindenen spórol rettenetesen, hazajárkál párhavonta a honvágy miatt és az olcsóbb dolgokért (fogászat, kezelések), de van pár 1000-10000 euró megtakarítása, viszont még így is lakásra sokszor kint esélye nincsen (persze, mert nem akar eladósodni, mondja, meg mobilabb, de igazából ESÉLYE sincsen egyet venni a legtöbb esetben), mellette meg mindig hátrányban van a munkaerőpiacon a nyelv miatt, mert nem osztrák/angol/svéd. Hát ilyen a valóság, gondolom te is látod a két szemeddel, nem kell magyarázni.

      Persze 1000 sors van, de amiket felsoroltam, kisebb-nagyobb mértékben mindenkinél előfordulnak és még van sok minden, ami nem jutott persze eszembe. Így a végén már egyáltalán nem biztos, hogy pozitív a teljes kép.

      Gyerekekhez: régen én is olvastam egyszer, hogy egy anya olyan 5-6 éves korú gyereke mennyit szenvedett az elején, pedig az aztán igazán fiatal még.

      Amúgy én több 10-14 között ide érkező külföldi gyereket, ma már felnőttet ismertem, 8-10 év itt élés után úgy, hogy a sulikat itt végezte legalább az érettségéig, némelyiknél én jobban tudtam németül, mert én csak gondolom, hogy mind a sulikban mind a privát életben a saját nációjukkal keveredtek, osztrák barátaik meg nem voltak.

      Ez a 4 nyelves utolsó példa meg különösen butaság, ahogy írod is.


      Ezenkívül még azt is bírom, hogy ha valaki kimegy külföldre csak angollal a tuti állásba, persze viszonylag jó fizuért otthoni szemmel, aztán hősködik egyet a HA-n, hogy de szép az élet. És ha kirúgják? Az álláshirdetések 70-90%-t nem tudja majd elolvasni! Ja, arról már elfelejt posztot küldeni. Szomszédokkal nem tud beszélni, lakást nehezen tud kivenni, nem érti az újságot, tv-t, embereket, szomszédot (akkor is ha sok a külföldi, valamennyire mindenki tud németül itt). Orvoshoz/fodrászhoz/szerelőhöz nem tud menni (ilyenkor mennek a facebookos keresések, hogy "ismer valaki egy magyar ...-t?"). Na meg a magyar bulik, magyar közösségek maradnak csak, mint barátkozási pontok, ezenkívül expat közösségek. Szép is az élet így...

      A nyelvet 0-ból meg meló mellett megtanulni? Legyen az német, svéd vagy spanyol, hát nem tudom, sok-sok év lemondással meg lehet, család és hobbi feláldozása/nélkülözése mellett. És akkor még helyiek közé is kellene járogatni, bár a munkatársakkal lehet gyakorolni, ha azok helyiek, de sokszor én úgy látom, hogy ez a csak angolul dolgoztatás itt Ausztriában kizárólag a bérek még jobban lenyomására szolgál, hiszen angolul mindenki tud valamennyire, jó nagy verseny lesz így a k-euiak között, hiszen már németül nem kell tudni.

      Én dolgoztam otthon multiban, ahol angol volt a Konzernsprache, az úgy nézett ki, hogy volt pár főnök/kollega, akik külföldiek voltak, ott mindenki tört angollal és sokkal szótlanabbul viselkedett, azután amikor az illető személy elment, ment minden magyarul tovább, a hangulat is akkor volt igazán jó nyilván, mert mindenk nyomta, ami eszébe jutott.
      A networkinget meg még ki is felejtettem, mehet az is idegen nyelven, de sokkal nehezebb mind angolul, mind németül.

      Furcsa, de ezekről nem vagy alig olvastam az 1000 db HA posztban. Így ez panaszkodásnak tűnhet, amit írtam, pedig csak az árnyoldalak fellibbentése. A pozitív oldalt (kicsit több pénz vásárlóerő-paritáson, nyugalom, minden működik általában stb.), azt mindenki ismeri már.

      Törlés
    3. "Ezenkívül még azt is bírom, hogy ha valaki kimegy külföldre csak angollal a tuti állásba,"

      Itt nem angol nyelvű országra gondoltam. Később, ha kint akar maradni, akkor még rosszabb a helyzet, 20-40 évet anélkül leélni, hogy tudná, hogy mi van körülötte (feltételezem nyugdíjra hazamegy sok mindenki), esetleg kirúgják 45-50 évesen és még 15-20 év van a nyugdíjig, na, akkor mi van?
      Nehogy azt hidd, 50 éves IT-st meg mérnököt sem vesznek csak úgy fel sehol nyugaton, tele van az internet azzal, hogy az "öregek", 50 felettiek nem tudnak elhelyezkedni.

      Ez innen jutott eszembe:
      http://derstandard.at/Interaktiv/projekte/arbeitsmarkt/2014/8

      36k-ról 73k lett a nagyrészt még osztrák 50 éven felüliek munkanélkülisége 6 év alatt. Közben nő a teljes foglalkoztatottság, jönnek az olcsó keletiek, az öregeket egy részét meg feltételezem lecserélik olcsó keletire, aki a belét is kidolgozza, lévén sokaknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Így megy ez, a piaci erőket nem lehet legyőzni.

      Törlés
  4. A Határátkelő jól megkapja a magáét. Egyébként arról sem nagyon esik szó, hogy itt kint a magyart mennyire nehéz tovább adni. Jó, ez ügyben születnek irományok de sokszor hallani, hogy az asszimiláció szépen, mosolygósan szivárog be az utód lelkébe, aki meg ezügyben kétségbe esik azt lehurrogják és közlik vele, hogy haza lehet menni. Meg különben is minek csimpaszkodik a kedves szülő abba az identitásba, amit otthon mindenki (ő is) szid/ott és egy elhagyandó koloncnak tart.

    Szerény három éves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a magyarnál önmarcangolóbb, öngyűlölőbb náció nem nagyon létezik. Egy kínai vagy egy szerbtől nem hallod azt, hogy 'szégyellem magam mert kínai/szerb vagyok.'

    Jó tulajdonképpen hasonló ez is mint a karácsony mint jelenség. Mindig hallottam kritizálni meg, hogy minek a szeretetnek ünnep egész évben kell szeretni és a többi. Erre a bulvár sajtó minden évben hozzáadja a maga leleplezését miszerint Jézus nem ott nem akkor született és születése előtt is ünnepelték a karácsonyt mert erről leletek is vannak ám. Esetleg valamelyik kezdő újságíró megírja a soron következő 'Hogyan éljük túl a karácsonyt és a rokoni inváziót valamint a mákos beiglitől égő gyomrot' kezdetű cikkét mintha ennek az ünnepneknek nem lenne egy örömteli oldala is. Aztán hosszú távon mindig kiderült, hogy a nagy kritikusok 99%-a azért szépen, megadva a módját megünnepli a karácsonyt.

    Jó lehet így is. De kötelező vajon mindent fogcsikorgatva csinálni?

    (ez most 50%-ban egy offolás lett. :) )

    VálaszTörlés
  5. Hát a magyarság továbbadása nem mindenkinél biztos, hogy cél, éppen azért, amiért írod, hogy utálja a magyarságát.

    Jó példa a következő:

    Pár nappal ezelőtti Zuzzer gyerek, aki 13-14 éve él Svájcban kitette gyönyörű családi házáról a videóját a HA-re.

    http://hataratkelo.blog.hu/2014/08/30/magyarok_vizparton

    Attila néven fut az ember, nem buta, multinál dolgozik angolul.

    http://ch.linkedin.com/pub/attila-lukacs/8/b14/770

    Igaz, franciául nem tanult meg, de ő elmondása szerint utálja a magyarokat, látni sem akar egyet sem a kommentje szerint:

    "zuzzer 2013.10.19 21:02:11
    Hogy miért nincs magyar negyed? Vazze, azért léptem, hogy minél kevesebb magyart lássak, minél kevesebbszer kelljen a magyarosch mentalitással találkoznom. Ezért. Már sokallom is a szkítákat Európában."

    Megnézed Zuzzer youtube videóit, hát milyen furcsa, 10+ év Svájcban élés után is magyar partikkal van tele, francia szó csak néha fordul elő, de az is lehet, h csak poénkodásból.

    https://www.youtube.com/user/zuzzzer/videos

    Tehát zuzzer gyerek utálja a magyarokat, de 10+ év ottélés után magyarokkal partizik, magyar honlapokat látogat, ezenkívül a helyiekkel, akár a szomszédjával beszélni nem tud, mert nem tud franciául, csak alap/középfok szinten. Ezt jelenti a
    French (Limited working proficiency), legtöbbször magyar ismerősöket a való életben ismerve még annyit sem, csak hogy régen a középsuliban pár évet tanult ilyet is.

    Ugyanezt leírtam a Határátkelő blogra és kimoderált érte. Milyen kedves...

    A másik találatom egy svájci blog, a beilleszkedésről olvasgatnék szívesen, keresek forrásokat hozzá, találok is.

    svajcibicska.blog.hu/2014/01/09/mit_hoz_976

    A posztból kiderül, hogy a posztot író hölgynek is csak svájci férjjel sikerült "beilleszkednie", 7 éve él kint, feltehetően nem foglalja le nagyon a munka, ha egyáltalán dolgozik, mert rengeteget ír éveken át a blogra nagyon pontosan idézve és igényesen, férje legalább középvezető, gyakorlatilag újratanította neki a nyelvet és mindent (nagy nyereség a külföldi férfi kezdeti lehúzása minden téren, erről írtam már).

    "Nekik nem tanítja meg senki a svájci 1x1-et, mint nekem a férjem, akitől mindent ellestem és megtanultam. Mi nagyon sokat beszélgetünk mindenről, ahogy őt megismertem és megismerem egyre jobban, megértem a dolgok svájci miértjét.

    A férjem albán beosztottja..."

    ..."a férjem beosztottjai,"

    Amúgy teljesen igaz, amit ír, ez ugyanígy van Ausztriában is, hogy a sok bevándorló a munkájából adódóan és az helyi nép távolságtartása miatt képtelen beilleszkedni.






    VálaszTörlés
  6. Folytatás: kicsit tovább olvasgattam, érdekes poszt a következő is:
    http://svajcibicska.blog.hu/2014/05/19/allampolgarsag_megszerzese_konnyitett_eljarassal_356

    A lényeg, hogy a házasodás útján az állampolgársághoz kell 3 referencia-személy.

    "A három referencia-személyem után most én kaptam levelet Bernből: most másodszor is alá kell írnunk, hogy valós házasságban élünk, nincs szándékunkban válni, külön költözni, stb. "

    "Megjegyzések: érdekes módon a férjemet nem akarják megismerni, az ő szava nem számít, őt meg sem adhatom referenciának. A beadványban azt kérik, hogy olyan referenciát adjál meg, aki képes rólad nyilatkozni. Igen ám, de van olyan, aki engem ismer, de a férjemet, a házasságomat nem. Ha ilyet adsz meg, az szívás... Mint én pl. gondolkodtam, hogy a kurzusról az oktatómat adom meg. Viszont ő nem tud nyilatkozni arról, hogy névházasságban élek-e...?"

    A hölgy korábban egy egyéves kuzusra járt:
    http://svajcibicska.blog.hu/2013/12/11/magyarazom_a_bizonyitvanyom_662

    Ez most komolyan azt jelenti, hogy 7, azaz HÉT év alatt nem talál 3 darab olyan személyt/barátot/ismerőst (mindezt elvileg tökéletes svájci némettudással), aki őt ÉS a házasságát ismerné? És felmerül a kurzusoktató, mint lehetséges jelölt?

    Ne már...


    És akkor most teljesen jogos lenne a kérdésed, ami ilyenkor bennem is felmerül, hogy ez a nő most boldog?

    Abszolút megvan mindene, ideje is sok van, a világ legjobb országában él, a férje által a nyelvet és a kultúrát is meg tudja tanulni, nagyon rosszul nem élhetnek, mert a férje valamilyen vezető, de 3 olyan ismerőse nincsen, aki mindkettőjüket jól ismerné...

    Na ez az, amit soha nem tudunk meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg akartam invitálni a hölgyet, hogy megválaszolja de lapján se kommentelési lehetőséget sem elérhetőséget nem találtam.

      Törlés
    2. Tök felesleges ilyenekkel piszkálni az ilyen bloggereket, az igazságot úgysem mondják el.

      Helyette ajánlok egy Kiskegyed cikket, ami véletlenül megadja a választ arra, amit kérdeznél:

      http://www.kiskegyed.hu/szerelem-es-szex/hazassag/mit-tennel-meg-egy-kulfoldi-ferjert-40862

      Klasszikus történet, magyar lány beleszeret egy svájciba angol nyelven.

      A lényeg:

      "Miért szeretjük a külföldi férjet?

      Viszonylag kevés oka van. A legnyilvánvalóbb: jobban élhetünk vele. És sokan vannak, akiknek annyira fontos ez, hogy eltűrik az ilyen házasság minden hátrányát."

      Ugyanezt mondom én is.

      Törlés
    3. Azért az érem másik oldalát is jól leírják a cikkben:

      Amikor hazalátogatnak ránctalan arccal, a legmenőbb cuccokban, nyugodtak, kipihentek, és megértő bólogatással hallgatják az itthoni horror-sztorikat, akkor mindig megnyugszanak: jól döntöttek.

      Mások a külföldi országok nyújtotta környezetre vágynak: a tisztaságra az utcákon, a szépen öltözött emberekre, a miénktől különböző kultúrára, a bürokrácia hiányára, az állami terhek elviselhető mértékére és azokra a lehetőségekre, amelyek itthon nem léteznek.

      Törlés
    4. Ez szerintem még mindig az érem egyik oldala, a másik oldal az, hogy barátai/ismerősei/kapcsolatai nem igazán vannak, idegenség, hontalanság, honvágy, noszalgiázás, nyelv hiánya, stb., kinek micsoda, de gondolom valakinek semmi ilyesmi nincsen, vagy csak kevés, akár ők is lehetnek a csendes többség, ezt nem tudjuk.

      Előbb-utóbb mindig arra jövök rá, hogy igazából semmit sem tudunk biztosan.

      Az viszont biztos, hogy aki itt az interneten kompenzál és hirdeti, hogy neki milyen jó külföldön, az hazudik.

      Újabb esettanulmány következik:
      http://gurulohordo.blog.hu/2014/05/28/mindegy_hova_csak_innen_el


      Alex Schlesinger írja:
      " Én 1977-ben érkeztem Texasba, Igaz , hogy Ausztráliából angol nyelvtudással, és persze legális formában. 1995 óta nyugdijasan. Nagyszerűen gondtalanul élek, Állami biztosítással ellátva, még évenkénti utazásokra is fujta. Szóval itt még vannak olyan lehetőségek amilyenek máshol már régen nincsenek, csakhogy nyelv és szakma nélkül bizony még nem fedeztek fel helyet ahol könnyű lenne előre haladni. "

      Van blogja is ám: http://www.efistaub.net/alex/

      Facebook oldalán dicsekszik is: https://www.facebook.com/alex.schlesinger.5/posts/10152687170574650

      https://www.facebook.com/alex.schlesinger.5

      A blogjából 1 mondat részletként: "1946-ban átléptem szülőföldem határát".
      1928-ban született, 18 évesen került először Ausztráliába, majd az USA-ba.

      2014-ben magyar blogot ír, magyar cikkeket olvas, magyar ismerősöknek írogat a facebookon, hogy milyen jó neki, mindezt 68 évnyi angolszász környezetben való élés után. (Amúgy viccen kívül honnan van az a sok magyar ismerős neki ennyi év távollét után, erre kíváncsi lennék).

      Érdekes.

      Törlés
    5. "Előbb-utóbb mindig arra jövök rá, hogy igazából semmit sem tudunk biztosan."

      Még annyit ehhez, hogy a teljes igazságot legtöbbször úgysem tudod meg egy emberről, mert sokszor még a barátoknak is kompenzál/szépít az ember, igaz, én igyekszem reális lenni a jó és a rossz dolgokkal kapcsolatban (na de ki nem mondja ezt magáról, nem? :D).

      Gondold el, hogy életed során hány magyarországi általad ismert ember életét/életútját ismerted meg úgy, hogy az illető mindent elmondott neked őszintén, hogy mit miért csinált és mit érzett.

      Mivel az ember viszonylag kevés embert ismer élete során, még kevesebbet közelről, az internet által meg csak bizonyos dolgokat lát, amik vagy igazak vagy nem, így gyakorlatilag arra jutottam, amit fent idéztem, hogy igazán nem tudunk semmit biztosan. Hát még egy külföldi kivándorlás esetében, ahol ezer faktor van és csak a pénzbeli faktor az, ami objektív (de ez is mindenkinek más ugye).

      Anyagiakról lehet beszélni, mint egy svájci házasság vagy egy minimálbér esetén vagy egy osztrák átlagbér esetén, de a szubjektív szempontok mindenkinek mások. És egy bizonyos szint felett úgyis ezek a szubjektív dolgok számítanak, mivel az határozza meg, hogy hogy érzed magad a mindennapokban.

      Ezeket pedig nagyon kevés ember és blog írja le, hogy valójában ő hogy is érzi magát, mit tetszik neki külföldön és mi nem és ezeknek mekkora az aránya ő saját magának.

      Ez az, ami egyénenként más és más, és amit igazából szinte sosem tudunk megbecsülni.

      Mindenesetre ahogy írtam, én azt látom, hogy itt kint szinte csak magyar csak magyarnak a barátja a szabadidejében (és máshol is a külföldi haverjaim alapján) és mindenki húz vissza Magyarországra, amikor csak tud a szabikon/kisebb-nagyobb ünnepekkor (meg néha elmennek nyaralni is persze).
      Más országokban is közvetve/közvetlenül ezt látom, csak ők távolabb vannak Magyarországtól így nem tudnak annyiszor hazamenni.

      Ebből viszont arra következtetek, hogy hiába a pénz és a jólét, valamiért mégis mindenki magyarok között érzi jól magát és gyakran látogat haza.

      Az okokat lehet fejtegetni, de ha annyira király a külföldi lét, mint ahogy azt sokan mondják és hirdetik mind online mind élőben, vagy amikor hazamennek, akkor miért megy mindenki haza gyakran és miért veszi magát körül csak magyarokkal (=egy kis Magyarországgal)?

      És ilyenkor jönnek a hazugságok, mint a cikkben is:
      - tisztaságra az utcákon: ezért nem megy ki senki hosszú időre
      - a szépen öltözött emberekre: ezért sem
      - a miénktől különböző kultúrára: ezért igen, fiatalon, kaland jelleggel, de csak rövid távra, ameddig rá nem jön, mi hiányzik otthonról
      - a bürokrácia hiányára: ezért sem megy ki senki
      - az állami terhek elviselhető mértékére: = pénz, több pénz maradjon a zsebben
      - és azokra a lehetőségekre, amelyek itthon nem léteznek: magyar népesség elenyésző kis százalékára jellemző, többnyire aki karriert akar csinálni külföldön arra vagy valamilyen tudományos cél vezérli (de a karriercsinálás egy alapvető oka meg megint a pénz szerintem)

      Tehát a pénz és az általa vehető jólét az, amiért kimegy mindenki, ezt mutogatja és hirdeti, de ennek árát elhallgatja.

      Ami a másik dolog, hogy egyetlen jómódú, magyar haverom sem ment ki hosszabb távra, egy félévnél hosszabb időre külföldre. Vígan élik életüket nyugat-európai szinten a szülők által kapott kocsival, lakással, drága éttermek és bulik, meg utazások közepette, amikre el is költhetik a teljes havi fizetésüket, ezenkívül tudják, hogy a szülők mindig ott vannak mögöttók, ha nagy baj lenne.Meg persze mindez csak a szülők által volt lehetséges, de a kérdés, hogy miért nem mennek ők ki, amikor mindenük megvan otthon?

      Őket nem vonzza a külföldi "bürökrácia hiánya" vagy a "szépen öltözött emberek"? :D


      Úgyhogy amiket mondok, azok csupán racionális következtetések abból, amit látok, meg amiket hallok másokról, hogy ők mit látnak. Így nekem ez a valóságom.

      Törlés
    6. Igen, a valóság megélésnek több féle nézőpontja lehet. Ez pont olyan mint, amikor egy szép arcu nővel randizol, aki saját bevallása szerint kedves is és élőben meggyőződsz, hogy tényleg így van. Csak azt felejtette el mondani, hogy olyan vastag a combja mint te magad mert neki nem az fontos/nem azzal akarja eladni magát.

      Schlesinger úr egyébként egy picit más tészta. Ha megnézed a blogját látszik, ohgy olyan ember írja, aki aktívan használja a nyelvet. A posztolt cikkei és az ismeretségi köre alapján élek a gyanúpörrel, hogy a bácsi zsidó és mint ilyen gyorsabban aklimatizálódik külföldön az átlagnál.

      Ezt azért is gondolom mert a barát listáján feltünően sok a zsidó hangzású név illetve olyan, amit annak idején gyanithatóan magyarosítottak. Sőt a nem magyar ajkú barátainak nagy részéről ugyanezt feltételezem. Tehát ő gyakorlatilag mindegy, hogy Ausztráliában az Usa-ban vagy Magyarországon van mindig várja egy közösség, ami befogadja és adott a közös kultúrális alap illetve a nyelv ha tud héberül.

      Törlés
    7. "a bácsi zsidó és mint ilyen gyorsabban aklimatizálódik külföldön az átlagnál."

      Hát nem tudom, a zsidók között is iszonyat nagy különbségek lehetnek az országok között, hiába a vallás ugyanaz. Gondolj az iszlám vagy keresztény országok közötti különbségekre.

      http://en.wikipedia.org/wiki/Christianity#mediaviewer/File:Christian_world_map.png

      http://de.wikipedia.org/wiki/Datei:Islam_by_country.png

      Törlés
  7. Még a Zuzzer nevű emberhez: ha jól értettem a hasonlatodat, akkor éppen ugyanezt csinálja a Zuzzer is. A felszínen gyűlölködik a magyarság ellen, de sunyiban a magyar családja mellett csak magyar ismerősöket/barátokat gyűjt maga mellé (hiszen angolul funkcionálisan tud a munkahelye és a nem anyanyelvi környezet miatt, így nagyon könnyen nem tud a privát életben barátkozni vagy nem akar, franciául meg alig tud).

    Azt hiszem kiveséztük a dolgot! :D

    VálaszTörlés
  8. Mai határátkelős poszt is érdekes:
    http://hataratkelo.blog.hu/2014/09/04/haza_mar_nem_szeretnek_menni#c24370623

    "Én nem szeretnék többet Magyarországon élni. Hazalátogatok majd biztos sokszor, de úgy „haza” már nem szeretnék menni. Oda én nem szülök gyereket, ahol nekem 24 évesen nincs jövőm. "

    írja a posztoló. De nézzük mire cserélte ezt fel?

    "14 órára megyek dolgozni és addig maradunk, amíg van vendég. Ez általában fél 12, de volt már hajnali 2 is. A munkaidő így általában 10-12 óra. Heti 6 nap. "

    Bruttó 1600 EUR fizetés + jatt + napi 3x étkezés, illetve szállás havi jelképes 100 euró fejében

    Mindezt heti 6x. Valószínűleg a szállás lakott területtől távolab van így az egy maradék szabadnapon se ideje (de energiája sincs) elmenni sehova.

    "Az otthoni nyelvoktatás finoman szólva is hagy némi kívánni valót maga után. Itt már 1 hét alatt többet tanultam, mint otthon évek alatt."

    Ez az első 2 hónapban igaz is lehet de utána már nem. Mikor megtanulta azt a 300 mondatot, ami a felszolgáláshoz kell (azt is hibásan mert a munkatársainak 90%-a nem beszél normálisan németül) a nyelvi fejlődése be is fejeződik. Hacsak nem a 12 ledolgozott óra után ül neki tanulni.

    Persze azért ne legyünk igazságtalanok: A fizuja 90%-át félrerakhatja. Kérdés meddig tudja/akarja ezt csinálni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökéletes gondolatok, teljesen egyetértek veled minden megállapításodban. De azért ő "nem akar többet hazajönni". Röhej

      Látom a HA-n 1 db ember válaszolt neked, az is azt, hogy később válthat a posztoló. De kérem, hova? Ahogy írod, 300 szavas, többé-kevésbé hibás szókinccsel, továbbra is szakma nélkül és konstansan holt fáradtan 1-3-5 év múlva vajon hova fog váltani?


      Idevágó dolgokat olvastam az utóbbi pár napban. Nyugati jólét az alsó osztálynak:

      McDonald's dolgozók sztrájkolnak az USA-ban, mert fizikailag nem tudnak megélni a minimálbérből:
      http://www.theguardian.com/business/2014/sep/01/fast-food-strike-minimum-wage-workers-protest

      Volt egy másik cikk, ahol kiszámolták, hogy 60-70 órát kell dolgozni egy USA McDonald's-os minimálbérből, hogy megéljen az ember, ezért sokan 2 állásban dolgoznak.

      Volt régebben egy amerikai hozzászóló, hagymának hívták, kb. így élhette le az életét 10 éveken keresztül, ráadásul először illegális volt sok éven keresztül. Egy időben népszerű volt a HA-n, aztán piszkálták és elment máshova. Azzal piszkálták, hogy összejött "szerelemből" egy amerikai nőért a vízumért.

      "Kalandos" életét itt olvashatod: http://hagyma.blog.hu/


      Egy másik: Londonban 255 font/hét, 1020 font/hónap egy 11 nm-es luk.
      http://www.theguardian.com/society/2014/sep/05/london-flats-prison-cells-condemned

      Asszem kb 900-1100 fontot keres egy hónapban egy egyszerű dolgozó Londonban (takarító, recepciós pl.). Lehet számolgatni. És a benne lakók még teljesen jól beszéltek angolul!

      Törlés
  9. Megint találtam egy klasszikus vegyes kapcsolatot:

    http://ausztriaiszobalanyelet.blogspot.co.at/2012/12/a-munkas-napjaim.html

    Lány végez a nyíregyi főiskolán, persze nem talál állást, kimegy Voralvergbe egy hotelba.

    A lány nem néz ki szarul, de alig tud németül, kiderül a blogjából:
    https://www.facebook.com/tanika.kicsi/about

    A blogban leírja, h mennyire szar a munka és milyen sokat kell dolgozni. Továbbfejlődni nem tud, megy később Németországba más hotelekbe.

    És akkor megkérkezik a hirtelen szerelem egy fehér, színtiszta némettel, Kevinnel (holott a lány totál hibásan gagyoghat, mert kint tanult munka mellett a 10. munkaóra után és nagyrészt bevándorlók között dolgozhatott a különböző hotelekben)
    https://www.facebook.com/kevin.landmann.5

    Mondjuk a "Lónyay Menyhért Szakközép és Szakiskola" nem tudom, hogy jön oda, mert a férfi látszólag kint született és az ismerőseinek 95+%-a német nevű.

    Istenem, de szép is a szerelem...

    VálaszTörlés
  10. Nem akarom megbántani a hölgyet de az, hogy a blogja másról nem szól mint, kipúcoltam, áthúztam, összeraktam, kimostam stb. az nekem kevés ahhoz, hogy elméletileg diplomás közgazdász. Valahogy több intelektuális pezsgést várnék egy diplomástól.

    Egyébként Schelisingernél (akiről már az előző hozzászólásban írtam) gondolkodtam el azon, hogy tkp. az is lehet, hogy vki nem magyar felületeken publikál de azt egész egyszerűen nem látjuk. (Személy szerint én is tervezem, hogy a német nyelvű posztjaimat feltornászom 50%-ra. Tkp. ez is jampizás mint a pálmafás kép de nekem bejön. :D :)

    VálaszTörlés
  11. " az is lehet, hogy vki nem magyar felületeken publikál de azt egész egyszerűen nem látjuk."

    Ezt nagyon valószínűtlennek tartom, lévén, hogy külföldön szinte minden magyar magyar társaságban van és a bécsi magyarok, akiket ismerek, elég gyakran ugranak haza, akkor miért írna valaki németül blogot.

    Ráadásul a kimenők nagy része rosszul tud (B2 körül vagy alatt) németül, amikor kimegy és sokuknál az alacsony képzettséget igénylő és így kizárólag bevándorlók közötti munka miatt meg is reked egy alacsony szinten. Márpedig C2+ szinten tudná magát csak valaki olyan árnyaltan és könnyedén kifejezni, mint magyarul, ezt a szintet viszont kevesen érik el részben a munkahelyi és magánéleti szeparálódás miatt, részben a szorgalom hiánya miatt.

    VálaszTörlés
  12. Na jó de ne abból indulj ki, akiket te ismersz mert például itt Bécsben ott az Európa klub, ami tele van 56-os magyarokkal. Azért ők csak megtanultak már németül és szert tettek baráti társaságra.

    Mondjuk a te igazadat erősíti az a tény, hogy kérdeztem már olyat, aki húsz éve itt él, hogy találkozott-e már olyan magyarral, aki deklaráltan nem akart magyarul beszélni illetve magyar társasága sem volt. Jó ilyennel csak véletlen lehet összefutn mert ugyebár magyar társaságba egyszerűen nem jár. Hát kiderült, hogy húsz év alatt egy ilyennel futott össze.

    Egyébként mi van az IT huszárokkal? Pappitónak néztem a blogját nincs angol nyelvű tartalom. Tanato és a többiek? Egyébként Eddie (aki szereti hangsúlyozni a nyelvtanulás hasznosságát) és büszke angol tudására egyszer írta, hogy a postás bácsinak a baseball sapkája az budapesti szuvenír volt. A következő mondat szúrta a szememet:

    Olyan akcentusa volt az öregnek, hogy alig értettem, amit mondott, így nem tettem fel neki a kérdést, hogyan jutott hozzá a fejfedőhöz. Mindenesetre érdekes volt.

    forrás: http://nemhordodacipomet.wordpress.com/2014/08/12/budapest/

    Másik bejegyzésében, amit most nem találok azt írja, hogy noha jól tud angolul az ír akcentust nem érti. Így a fönökei (pizzafutár) csak akkor tudják megértetni, hogy mit akarnak ha úgy beszélnek vele mint egy fogyatékossal. Csak kérdés az, hogy hogy akar feljebb jutni a társadalmi ranglétrán ha már ezt sem érti.

    VálaszTörlés
  13. " de ne abból indulj ki, akiket te ismersz"

    Leírtam, hogy csak abból tudok kiindulni, másból nem, mondtam is, hogy vannak nyilván mások is, akiket én nem ismerek. :)

    Én is találkoztam már futólag olyan magyar nőkkel, akik 20+ éve itt élnek és lám-lám együtt vásároltak.

    Egy kivétellel viszont találkoztam, amit mindig is emlegetek beházasodás címén.

    A hölgy már idős, a 70-es években jött ki, egy osztrákhoz házasodott, amivel ugye a nyelvet tökéletesen megtanulta és mondta, hogy direkt nem kereste a magyar társaságot. Később elváltak, de most csak elmondása szerint 1db magyar barátnője van, aki felette lakik a társasházban, a többi mind osztrák vagy vegyes.

    Véleményem szerint 1990 előtt meg még nagyon más volt az egész, kevés külföldi volt, így könnyebben lehetett beilleszkedni, különösen ugye egy férjjel.

    http://www.projektxchange.at/data/mediahtml/img/Acr19061793%281%29.png

    Ez összehasonlíthatatlan ahhoz képest, hogy ma 25% az 1. generációsok aránya Bécsben, 40% az 1. és 2. generációsoké és ez minden német nagyvárosra is igaz.



    Az IT huszárokról nem tudok semmit, hogy angol nyelvű blogot vezetnének.

    Az Eddie gyerek szerintem csak veri a mellét, hogy milyen kemény, közben mert se szakképzettsége, se jó nyelvtudása nincsen (többször is totál alapvető dolgokat rontott el angolul), így majdnem éhen halnak még 2-en is, mert csak a nőjének van fix állása, az Eddie-t csak Teilzeitban néha behívják.

    Amúgy én szeretem a blogját, mert pontosan leírja egy képzetlen és nem keresett szakmával rendelkező bevándorló mindennapjait. Mondhatni reális, hiszen jó dolgokról is szokott írni.

    " hogy akar feljebb jutni a társadalmi ranglétrán ha már ezt sem érti."
    Sehogy, szerintem a magyar bevándorlók 70-80%-ra ez jellemző, amiket már írtam: szar meló bevándorlók között szar pénzért 0 perspektívával.

    Az egyedülálló nőknek kiutat jelent egy hozzá képest mindenképpen módosabb helyi + növelheti a beilleszkedést minden szempontból (nem véletlen, hogy ezt látjuk mindenhol). Egy magyar férfinek ez szinte lehetetlen, ahogy már mondtam, nehéz helyi párt találni és rajta keresztül valamit megérezni az egyébként múló nyugati jólétből, saját erőből meg nyilván minden sokkal nehezebb bevándorlóként.

    Az a 10-20%, aki fiatal és keresett szakmában van és abban is dolgozik, az jól tud viszont prosperálni és feljebb lépni. A 70-80%-ból meg nagyon kevesen képesek óriási szorgalommal és ügyességgel feljebb lépni, azaz kilépni a szokásos segédmunkás/minimálbéres/csak külföldi közötti munkákból.

    De még ez is jobb sokaknak az otthoni életszínvonaluknál, csak nagyon távol van az igazi nyugati életszínvonaltól.

    Körülbelül ilyen dolgokra számítanék a HA-n, amiket most leírtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eddie hol rontott? Ezt nem láttam. Egyébként nem szakképzetlen hanem sofőr de úgy látszik ez nem elég a boldoguláshoz Írországban. Azt jól látod, hogy ő is veri a mellét illetve ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt Magyarország neki a pokol bugyra volt ma az írekről mondható el ugyanez.

      Törlés
    2. Hogy hol rontott, azt már nem fogom kikeresni, de többször rontott mind a HA-n, mind a posztjaiban.

      "nem szakképzetlen hanem sofőr "
      Itt és new york-ban is mindenki elmegy sofőrnek, ha nincsen semmi képzettsége. Nem becsülöm le a sofőröket, de annak mindenki el tud menni (az más kérdés, hogy nem lehet könnyű szakma).

      Amúgy kíváncsi leszek, ha Magyarországra megy, akkor folytatja-e a blogolást és mit fog írni.

      Törlés
  14. Amúgy most olvastam az "Amerika vagy Magyarország?" posztot, de csak azért, mert láttam a kommentben, hogy neked tetszett.

    Na ez egy igazi kivándorlós történet, nem hazudozott, nem szépített. Sok minden benne is van, amiket én mondtam: csak magyar barátnők, rossz meló, nincs feljebb lépés, végül kiút a külföldi férj és ezáltal az anyagi biztonság, de igazából mégsem érzi magát jól, honvágya van.

    A baj az, hogy az érzelmi énje Magyarországra vágyik, a racionális énje a pénz, az jólét és a gyerek jövője miatt meg ki az USA-ba. Nehéz ügy, szerintem ezzel szinte mindenki így van, aki kiment hosszabb távra.

    Na most olvastam a kommentjeidet is, látom, ugyanezt írtad. Ezt is nagyon eltaláltad: "Benne van minden esendőség, ami egy külföldön élő magyart elérhet".

    Amúgy ha észrevetted, sok hozzászóló nagyon magas lóról beszél, főleg Herr Géza vagy tableno, de mások is, akik jelenleg benne vannak anyagilag a kimenők között a nyertes felső 10%-ban. De akkor meg ha olyan rohadt jó nekik, mit keresnek a blogok és a fórumok világában (ahol ha nem egy konkrét témáról van szó, hanem haverkodásról és menőzésről, akkor egy társasági pótléknak tekinthető).

    Ez pont ugyanolyan, mint otthon, van pár multis meg kormányzati vezető, óriási arcuk és arroganciájuk van, de amint kiesnek a tutiból és kirúgják őket valami miatt, rögtön visszaérkeznek a valóságba. Csak akkor már valószínűleg nem találkozol velük...

    Amúgy ha van esetleg több időd, akkor érdemes még Antalffy Tibor blogját és könyvét is elolvasni,
    http://www.antalffy-tibor.hu/?p=363
    http://www.antalffy-tibor.hu/

    http://mek.oszk.hu/03700/03728/03728.htm

    Számomra minden rész érdekes a könyvből, de különösen a 2. rész, ami téged is érdekelhet.

    http://mek.oszk.hu/03700/03728/03728.htm#43

    A blogon sok minden van, de az emigrációs posztok nagyon elgondolkodtatóak (sajnos csak kereséssel tudod őket megtalálni, címkék nincsenek).

    Van pár, majd igyekszem őket kigyűjteni, ha lesz időm (régen olvastam már őket én is), pl:
    http://www.antalffy-tibor.hu/?p=13915
    http://www.antalffy-tibor.hu/?p=14204

    Na ilyen lenne számomra az igazi HA, nem melldöngetés meg képküldözgetés a tengerpartról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amerika Magyarország posztot be is fogom ide linkelni mert annyira tetszett. Hozáteszem ha én az amerikai fickó helyében lennék sérelmezném erőssen, hogy kijött szült nekem egy gyereket és utána le akar lépni de kortünetnek mindenképp jó

      Törlés
    2. "én az amerikai fickó helyében lennék sérelmezném erősen, hogy kijött szült nekem egy gyereket és utána le akar lépni"

      Amúgy nem gonoszságból, de az anyagi dolgok totál el vannak hallgatva a posztban. Kb. ugye mindent az amerikai fizetett, kint is, meg Magyarországon is, azért volt olyan "boldog" a posztoló egyedül 100k magyar forinttal mert kapja mellé a gyerektartásit + mellé az anyját segítségnek. Amikor meg az USA-ban voltak, akkor is kapta keményen az eltartási pénzt. Ha már nem szereti az apát, akkor a legjobb, ha az apa az USA-ban van és abból a fizetésből támogatja a volt "családját".
      Azt még tudnod kell, hogy apát ezrei ülnek börtönben az USA-ban, mert nem tudták fizetni a feleségnek az eltartási pénzt, kicsit komolyabban van véve ez a dolog, mint otthon.

      Hosszabb távon úgyis együtt marad a férfival, mert anyagilag rohadtul megéri neki. Hogy is tudná finanszírozni szakma nélkül, 35év+ évesen a gyermeke és SAJÁT jólétét, valamint nyugdíja honnan lesz 30 év múlva? Az amerikai fekete munkákból sehogy (jórészt amúgy ott magánnyugdíj van) a kevés otthon ledolgozott évekből meg semmi nem lesz, ezt ugye tudjuk.

      Mindig azt látom, hogy a nagy külföldi sikereknek már vagy otthon megvan az alapja egy jó szakmával/nyelvtudással vagy valakinek az erős lehúzásával történik meg (kis rész, aki kint kitalál/megtanul valamit egyedül és meg is csinálja).

      Jó példa a mai poszt, ezért is írok.
      http://hataratkelo.blog.hu/2014/09/12/megvalositottam_az_almom#c24441951

      Lány kimegy takarítani, utána a gasztronómiába, "beleszeret" egy helyi férfiba első látásra, megtanult sütni-főzni (gondolom az angol anyától), ennyit tudunk.

      Természetesen lazán ki van hagyva a lényeg, hogy mikor tanult meg profin sütni-főzni, talán az 45-50 órás gasztro munka alatt, ahol a meló végén alig áll a lábán, hétvégén meg örül, ha él? Mikor csinálta végig a "Food safety kurzust "?

      Ja és a legfontosabb, ki finanszírozta az egészet? Nekem nem mondja senki, hogy 2011-2013-ig annyi pénzt tett félre a takarításból és a gasztro munkából, hogy ki tudott bérelni egy saját üzletet, be tudta rendezni (kell pár gép gondolom, anyagok, ipari hűtők) és a kb. első 3-6 havi megélhetését, amíg valahogy ugye beindul az üzlet, meg tudta finanszírozni?

      Tudod te, hogy ez mennyibe kerülhet Angliában? Még Magyarországon is milliókba.

      Ja, és utána mennie kell ám az üzletnek, nem elég 1 hónapban nyereségesnek lennie, ki kell termelni az anyagköltség mellett az üzlet bérleti díját+egy ember megélhetését, ezért ha egyedül van az ember, akkor még ezeken felül is egy jókora tartaléka kell, hogy legyen.

      Azt már meg sem említem, hogy természetesen befigyel a " van egy saját lakásUNK" mondat is.

      Csak azt akarom írni, hogy a mai poszt is kurvára bűzlik és a sikertörténetben nagyon mélyen benne van egy helyi anyagi és mindenféle lehúzása, nélküle a kis hölgy még mindig a WC-t pucolná vagy a kávét szolgálná fel minimálbérért.

      Ha ugyanezt leírnám a HA-ra, ki lennél moderálva. Gratulálok a hölgynek, de ne tegyünk már úgy, mintha ő maga valósította meg volna az "álmát" (főleg hogy előtte fingja sem volt, mit az a cupcake).

      Arra már nem is térek ki, hogy milyen minőségű lehet a kapcsolat a magyar nő és az angol férfi között, mikor a hölgy előtte mosogatott és felszolgált (ja, biztos csak angolok között dolgozott, utána meg szintén angolokkal lógott szabadidejében, ugye? :D Nem ám arabok, négerek és k-euiak között...).

      Áh, kár is volt elolvasnom a posztot, csak felbaszom az agyamat a hazugságokon már megint!

      A legjobb, hogy a HA-s színvonal maradt, mindenki, mint az agyhalott dicséri a posztolót és dumál a privát életéről, eddig 104 kommentelőből egynek tűnt fel, hogy az egész sztorit vajon ki finanszírozta... Röhej!

      Törlés
    3. Csiklandoz a gondolat, hogy kopizzam az egészet a sakat nevem alatt a HA kommentjei közé :D

      Törlés
    4. A hölgy a HÁ facebook oldalán kommentlet a felmerülő kérdésekre. Egyébként, amikor reggel olvastam a posztot rögtön te jutottál eszembe. :D

      Törlés
    5. Igen, talán én vetettem fel először hogy tuti a férj finanszírozta a kis vállalkozást. De nem reagált rá senki, a cikkíró főleg nem. Vagy csak én nem vettem észre a sok komment között. Egyébként megvalósította az álmát : kiment külföldre és fogott egy pénzes palimadarat. Gondolom a kedves édesanyja ilyen szavakkal küldte ki :nehogy valami csóringer magyar fiúval jöjj össze! Válassz egy jómódú helyit, gondolj a jövődre!

      Törlés
  15. Csak annyit írt a nő, hogy otthon süt, de attól még minden igaz, amit írtam.

    Azért láttam, hogy a húga is beújított egy helyit.

    https://www.facebook.com/photo.php?fbid=746622982027911&set=pb.100000406472784.-2207520000.1410556535.&type=3&theater

    A húga nyelvtudásáról:
    "Kint voltam mar 7 hónapja, amikor a hotelben a főnök mondta, hogy van felvétel, nem ismerek-e valakit, aki kijönne szívesen dolgozni. Mivel a húgom végzett a sulival, így szóltam neki. Ő sajnos nem beszélt semennyire angolul mikor kijött, de az itt eltöltött 2,5 év alatt megtanult."

    Tehát már 24 hónapja = mához 2 éve (mert a kép júniusban készült) együtt van a húga az angol férfival, azaz a kimenéstől számítva fél év alatt talált magának egy helyi barátot úgy, hogy dolgozni ment ki, tehát nem nyelvtanfolyamra és nem tudott semmit angolul.

    Most csak szerintem lóg ki itt rohadtul a lóláb?

    Ráadásul a vidéki angol sokkal nehezebb, mint a klasszikus Queen's English, amit a nyelviskolákban tanítanak. Ezenkívül nem rövid, alkalmi kapcsolatról van szó, hanem már 2 éve együtt vannak.

    Mellesleg a posztoló nő is fél év múlva talált magának egy helyit, miután eldöntötte, hogy ott Angliában akar maradni:
    "Megismerkedésünk után 1,5 évvel volt az esküvőnk, ami hihetetlen volt. Én egyáltalán nem számítottam arra, hogy én kijövök Angliába és 2 évvel később már házas leszek."

    Véletlenül talált egy helyi férfit lakással és biztos megélhetéssel.

    A lány egyébként a HA fórumába válaszolt, hogy meg tud-e jelen pillanatban ebből élni:
    "Most hirtelen nem találom ki kerdezte hogy en ebből meg tudok e élni.
    A válaszom : ha egyedul élnek akkor éppen hogy kijönnek ebből a pénzből.
    De mivel most mar van párom igy az en fizetésem félre tudjuk rakni vagy abból megyünk szórakozni stb. "

    Ez már ugye mindjárt más, mint a WC-t pucolni vagy kávét felszolgálni minimum napi 8 órában (+odautazás+ebédszünet) minimálbérért egy basztatós főnökkel és több emberrel egy flat share-ben lakni, ugye?

    És ha nem keres eleget az adott hónapban? Tök mindegy, van saját lakás + a férfi hozza a pénzt haza, amiből megélnek, vészhelyzet esetén meg ott közelben lakó család.

    Azt hiszem minden rosszmájú sztereotípiáimat kimaxolta ez a testvérpáros, amiket még a poszt ELŐTT írtam le neked.

    És a legszebb, hogy mindkettő csajszi ezt a szerelem címszó alatt adja el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lukas :)) így működik a világ. A nők felfelé választanak. Ilyen egyszerű. Egyszerűbb egy pénzesebb nyugati férfiba "beleszeretni" mint otthonról kihúzni a balkáni barátot aki mellett keményen dolgozni kell és lassan építgetni az életet Egyszerűbb beleülni a készbe.Szerintem a testvérpáros tagjának a sütigyára se pörög..aki így fogalmaz hogy éppen ki tudna belőle jönni egyedül az nagyjából annyit jelent hogy kurvára nincs forgalma. De kit érdekel?? ott a zsíros pasi, nincs gáz! Egy nő igyekszik mindig felfelé választani. Ennyi az egész. Nem véletlenül nincs barátnőm nekem se. Kinek kéne egy ilyen "lúzer" mekis? Persze nálunk a mekiben a nőknek van pasijuk, férjük meg minden. A nő lehet mekis. A férfi nem lehet mert akkor ő életképtelen.

      Törlés
  16. Újabb klasszikus: http://hataratkelo.blog.hu/2014/09/26/az_amokfutasom_veget_ert

    Ez olyan, mint egy paródia! Később jön a posztoló és magyarázza, hogy nem a pénzért ment hozzá az öreg kanadaihoz.

    Még hazudik is:
    "Robert nem tart el. Hisz dolgozom. Csak papír nélkül még egyenlőre óvatosan. Minden nap főzők, a beteg anyukájáról gondoskodom , a lányai lelki világát ápolom. Közben elviselem az agybeteg volt feleségét. Tisztán tartom a házat, nincs takarítónőm."

    És akkor később írja valaki a papírokról, hogy "Altalaban 12-18 honapba telik, amig minden rendezodik es par ezer dollarba es sok utanjarasba*. Ha a hazastars Kanadan kivulrol intezi a dolgot, akkor 6-12 honapba.".

    Robert anyagi helyzete:
    "Robertnek már kialakult életvitele van. Amibe én csöppentem bele. Floridában is van egy háza, és Toronto mellett is. Ő eddig úgy élt, hogy szeptembertől-áprilisig sokat ingázott Florida és Kanada között. És a szép időben maradt Kanadában. Most épp a napot élvezem Floridában, kirándultunk picit, és vasárnap repülünk vissza."
    ..."Plussz ha akarnám lehetne takarítónőm. "

    :D

    A szerelem őszinteségét firtató hozzászólókat moderálják.

    VálaszTörlés
  17. http://hataratkelo.blog.hu/2014/09/23/edes_elet_angliaban?full_commentlist=1#comments

    Most olvasom, hogy a külföldi férjes mintát próbáltad ráhúzni erre is, mint az előző home baking-es írásra, de mindenki neked ugrott.
    Nos, itt is azt kell hogy mondjam, hogy a férj nélkül megint semmi sem lenne lehetséges, csak a férj nemzetisége ez esetben magyar... különben ugyanazok érvényesek, mint amiket írtam (sok idő kell a betanulásra, pénzbeli befektetés, STABIL ügyfélkör és folyamatos profitabilitás, nagy tartalék a rossz időszakokra és ezalatt valamiből a megélhetést is finanszírozni kell).

    Most teljesen őszintén kérdezem: ezek a női szuper vállalkozások miért mindig egy férfi segítő keze mellett jönnek létre, aki stabilan keresi a pénzt?

    Miért nem olvasok soha egy olyan inspiráló sztoriról, hogy valaki EGYEDÜL létrehozott valamit és bizonyíthatóan meg is tud belőle élni?

    Az az igazi, nem a hobbisütögetés gyerek mellett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még annyit, hogy nekem egyáltalán nem az fáj, hogy ezek a vállalkozások sikeresek vagy nem vagy hogy a nőknek segítettek a férjeik.

      Hanem az, hogy minden kockázatot és pénzügyi terhet olyan valaki viseli (a fenti két esetben a férjek), aki aztán egy mondattal a poszt végén vagy meg van vagy nincs megemlítve, eközben meg a poszt végig arról szól, hogy én mekkora király vagyok és milyen ügyes vagyok.
      Igen, ügyes vagy, csak a finanszírozó nélkül ez nem jöhetett volna létre.

      A másik dolog ugye, hogy mennyit hoz ez az egész a konyhára.

      Meg ugye van az a mondás, hogy a kisvállalkozások 90%-a megbukik=csődbe megy 1 éven belül, úgyhogy ha mindent számításba veszünk, amiket írtam, főként a stabil megélhetést, akkor simán mínuszos lehet mindkét cég, azaz a férjek nélkül csődbe mentek volna. Ezt én nem nevezném sikernek. A kezdőtőkéről és tanulási idő finanszírozásáról már nem is beszélve.

      Szakirodalom a google-n keresésre: "90 percent of entrepreneurs fail".

      Törlés
    2. jaja. Amikor írtam az első hozászólást még nem volt egyértelmű a férj nemzetisége. Mivel később a posztoló tisztázta a felmerülő kérdéseket okafogyottá vált a komment.

      De azért Réka jól felhúzta magát rajta. Nem is értettem miért hiszen itt vagy hat poszton keresztül minden aspektusában átvilágítottuk a kérdést.
      :)

      Törlés
  18. újabb, az elméletemet alátámasztó poszt:
    http://hataratkelo.blog.hu/2014/10/09/az_eu_szive_legendak_mogott_a_valosag

    "Talán nem véletlen, hogy az általam ismert vegyes párok közül mindig a férfi a belga.

    A vegyes kapcsolat már önmagában is sok kompromisszummal jár, hát még ha hozzávesszük a partner más kultúrájú, más szokások szerint élő családját. Válás esetén egy vegyes házasság maga a pokol, mert a gyerekeket nem csak két ember, hanem két ország között is meg kell osztani.

    A környezetemben jóra, rosszra is láttam példát. Volt eset, amikor az eltérő mentalitás mondjuk egy szlovén lány és egy holland férfi között egyenes oka volt a kapcsolat felbomlásának, de azóta ugyanaz a lány boldog házasságban él egy franciával.

    A kelet-európai nők elég kapósak. Van valami pozitív sztereotípiákban: jobban öltözködnek, nőiesebben viselkednek, mint a nyugatiak. Azt nem tudom, kevésbé egoisták-e… mondjuk itt EU-s körökben ritka, aki nem egoista.

    Az EU-s kaszt a kifejezetten rájuk szakosodott helyeken jön össze nőzni / pasizni, már akinek kedve van az olyan ismerkedéshez, ahol többnyire az az értékmérő, hogy ki melyik intézményben, főigazgatóságon, beosztásban dolgozik. A fiatal gyakornoklányokra vadászó idősebb főnök sztereotípiája sem áll messze a valóságtól, van olyan hely, amit a brüsszeli szleng csak „húspiacként” emleget."

    Azt ugye nem írja, hogy kelet-európai a vegyes páros női tagja a belga férfi oldalán, de példaként (szlovén nő + holland, később francia férfi) mégis ott van ez is.


    A posztoló is egy szegény országból hozta el a legszebb hölgyet magának feleségnek:
    "Végül egy közép-ázsiai utazáson megismerkedtem egy ottani lánnyal. Nagyjából így zajlott: „gyere hozzám feleségül Brüsszelbe.” Mire ő, „jó, rendben.” Persze ennél sokkal romantikusabb volt, de tényleg egyszerűen ment. Hét éve vagyunk házasok."

    A poszt amúgy teljesen hihetetlenül hasonlít a valóságra, ritka az ilyen a határátkelőn. Olvasd el, ha teheted.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló, mostanában nem volt erőm blogolni picit sajnáltam is, hogy megfeneklett a diskurzusunk. :) De a mai poszton annyira felbosszantotam magam, hogy írtam is egy hozzászólást, amit kiteszek ide külön posztként. :)

      Törlés
    2. hát a témákat kibeszéltük, már csak akkor szoktam ide posztolni, ha valami érdekes esetet találok

      Törlés
  19. Mint például most is.

    Sikeres disszidálás Magyarországról a határátkelős Susan65 részéről: " Férjhez jöttem, lassan 8 éve élek itt." Egy született fehér, legalább középosztálybeli amerikaihoz természetesen. Férjét egy interneten ismerte meg, ez a 2. házassága.

    Susan angol tanár kelet-európaiként Los Angeles-ben, (persze csak part-time). Ez is csak úgy lehetséges ugye, hogy eredeti amerikai férje van, hiszen otthoni némettanulási tapasztalataimból tudom, hogy egy otthoni nyelvtanár nyelvtudása édeskevés egy anyanyelvi környezetben.

    Susan eléggé ráérhet, mivel 686 magyar hozzászólása van különböző blogokon, amiket 2008 óta olvas blog.hu-s nickje szerint, rendszeres kommentelője a Határátkelő blognak. Ezen kívül szokott oda is írni posztokat, hogy milyen jó élete van.

    A környék tényleg elég szép, ha van pénze az embernek:
    http://hataratkelo.blog.hu/2014/04/02/aldom_a_sorsom_hogy_idevetett

    Télen telelni is szerencsére van hol, hiszen "legnagyobb örömünkre, mert mindig fehér karácsonyunk van, amit a férjem szüleinek Lake Tahoe közelében levő hétvégi házában szoktunk tölteni."

    Fürdeni is le lehet ugrani, hiszen "Mi kb. 40-50 perc vezetésnyire lakunk a legközelebbi strandtól (Santa Monica)".

    Szép városban is lakik LA mellett jó környéken:
    http://hataratkelo.blog.hu/2014/10/25/a_foldszintes_varos

    Az otthon maradottakat is rendszeresen tájékoztatja arról, hogy amerikai férje milyen házat épít (200nm+, több emelet) 3 fős családjának:
    http://susiehun.blogspot.co.at/

    Amúgy otthon is szoktak házépítésről blogot vezetni a tulajdonosok vagy mindketten kidolgozzák a belüket, hogy összejöjjön a pénz? Én úgy látom, hogy az építő család a 9+ órás munkanapok után rohan felügyelni az építkezést, hogy minden rendben megy-e vagy adott esetben segít az építésben a két kezével. Ráadásul San Fransisco és környéke pont olyan megengedhetetlen egy átlagos amerikai család számára, mint London egy angliaiak, teljesen el vannak szállva az árak, sokszor a legdrágább városnak hozzák ki az egész USA-ban.

    Csak azt tudom mondani, hogy én is így akarnék feleségül menni nyugatra, ha nő lennék.

    VálaszTörlés
  20. viszont suzy legalább két nyelven blogol. Ez is valami. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen blogolok én is neked két nyelven arról, hogy milyen legyen a csempe színe, ha
      - alám teszel egy 200nm+, több emeletes családi házat a világ legdrágább régiójában
      - a szüleid téli házába mehetek veled ingyen telelni
      - adsz kocsit, hogy levezethessek a világ egyik legnépszerűbb strandjára
      - mellette heti pár órát kell dolgoznom, emellett minden kiadásomat fizeted.

      Lehet, hogy nekem is fel kellene iratkoznom egy keresztény amerikai/német/osztrák társkeresőre?

      Éppen egy ilyen hölgyet keresek, aki a fenti kondíciókat tudná nekem nyújtani a szerelmemért cserébe. Tulajdonképpen a nemzetiség nem is számít, mert a szerelem ebben az esetben vak!

      Törlés
  21. Na jó de mindig mindenben nem lehet a rosszat keresni. Eddig az volt a baj, hogy senki nem tanulja meg úgy a nyelvet, hogy blogoljon. Most találunk egyet az sem jó. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van.

      Az eredeti probléma az volt, hogy rengeteg magyar nő úgy szeret bele egy nyugati férfiba, hogy bizonyíthatóan nem tudja magát normálisan kifejezni.

      Ez itt nem áll fenn.

      Viszont a kérdés akkor is felmerül, hogy ha minden ilyen király ott, megvan a ház, lakás, gyerek, jó, helyi anyós/após, tökéletes nyelvtudás, helyi férj, akkor mi szükség van hirdetni a boldogságunkat az interneten és rendszeresen ismeretlen magyarokkal kommentelni?

      Ezt amúgy megkérdezhetném minden olyan, jó módban élő HA kommentelőtől, akik elmondásuk szerint nem éreznek soha honvágyat, tökéletesen beilleszkedtek és vannak külföldi barátaik is/külföldi társuk van.

      Mert tudod, aki tényleg jól érzi magát külföldön és tényleg jól megy a sora, az nem hirdeti ezt folyamatosan az interneten...

      Vagy Magyarországon otthon élve ki hirdeti magáról az interneten, hogy milyen jó multis állása van, hova megy nyaralni, mit vesz, hol lakik és mennyire jól érzi magát a haverjaival? :D

      Törlés
  22. Klasszikus:
    http://hataratkelo.blog.hu/2014/11/05/ahol_minden_az_aminek_latszik

    A hölgy a Szigeten beleszeret egy német férfiba angol nyelven úgy, hogy az angol nyelvtudását a Tatán lévő magyar multiban használja, németül nem tud egyáltalán.

    A német éppen családi házát építi Ausztria és Németország határánál és anyagilag független (ki van hangsúlyozva ez utóbbi a cikkben). Kiköltözik hozzá hamar, legalább 5 hónapja már állást keres, miközben teljes mértékben eltartják. Németül a párjától tanult meg, ma már németül beszélnek egymással.

    Ezek után megírja a Határátkelő blogra, hogy milyen jó az élet Ausztriában.

    VálaszTörlés
  23. hidd el, én is rettenetesen unom már, de egy újabb klasszikus:

    angol nyelven szeretett bele a magyar lány a féléves hollandiai erasmus során a németbe
    http://hataratkelo.blog.hu/2014/11/10/egyaltalan_nem_biztos_hogy_hazamegyek_valaha

    A főbb pontok:
    1. a magyar fiúját dobja 4 év után a fél éves erasmus miatt, mert ezt a kapcsolatot megviselte a távolság
    2. ezután rögtön összejött a némettel, akivel aztán évekig távkapcsolatban élnek :D
    3. lusta vagyok részletezni: kiköltözés a némethez, szokásos lehúzások, nála lakás, munkanélküliség, nyelvtanfolyam Németországban (gondolom mind a német pénzén), végül Brüsszelbe költözés, 1 év dolgozás, végül a kulcsmondat:

    "elhatároztam, hogy én megyek vele oda, ahol neki több a lehetősége, aztán meg majd megint megoldjuk. Ez már több mint szerelem! "

    továbbmenés, a német jó munkát kap Ausztriában, a lány pedig megint el van tartva elég sokáig, végül talál állást, közben elkezdi a sulit (gondolom részmunkaidőben dolgozik persze)

    esküvő is megvolt már

    végül jönnek a tanulságok: szokásos bullshit

    a lényeget én mondom: találj egy németet, aki biztosítja számodra az életszínvonalat és akkor minden megy majd flottul!

    VálaszTörlés