Eddie

Nyájas olvasóm

(Mint észrevehetted hébe-hóba de több-kevesebb rendszerességgel blogolok mindenféle engem érdeklő témáról, ami itt külhonban foglalkoztat. Eddig mind a trágárságot mind a személyeskedést kerültem. Sajnos a mai posztom szereplője nem érdemel meg semmiféle udvariasságot így ha Téged zavar a közvetlen stílus kérlek itt hagyd abba az olvasást. Köszönöm. :) )


Azok, akik folytatják szeretném bemutatni az internet legmélyebb bugyrából származó emberünket mai bejegyzésem sztárját Eddie-t. Aki nem ismeri Eddie azoknak a külföldön szerencsét próbáló magyaroknak a prototípusa, aki önként és dalolva gyalázza saját fajtáját. Talán álljon is mindjárt egy idézet, abból a posztból, amit annó a Határátkelőre írt.

"Gyerekkorom óta érdekelt, hogy milyen lehet máshol, másfajta emberek között élni, így egy hosszan tartó vergődés végére került pont azzal, hogy végleg [ismétlem végleg!] hátat fordítottam annak a hulladéktárolónak, amit ma Magyarországnak neveznek."


Tehát Hölgyeim és Uraim íme az az ember, aki pár évvel ezelőtt lehülyézett mindenkit, mert a világ legótvarabb országában (mármint Magyarországon) akarnak élni és undorodott a saját magyarságától is. Törleszkedése jutalmául az írektől kulimunkát meg egy lyuknak csúfolt lakás kapott jó drágán, olyan minőségben, hogy otthon egy kisebbségi a nagydolgát nem végezné el ott. Most persze, hogy lassan felébredt mindenkitől azt várja el, hogy a nyugatot a világ berendezkedését és persze az íreket ítéljék el a hét minden napján és Magyarország egyre élhetőbb hely neki. Nagy pofával magas lóra ült így szép nagyot bukott. :)

 Az ő története talán nem is lenne említésre méltó ha ezután a pálfordulás után szépen csendben meghúzná magát. De sajnos ez nem így történt. Hősünk továbbra is osztotta az észt a blogján  aki pisszent ellene kitiltotta  az esetleges ellentmondásokat az életében a maga szájíze szerint elbagatellizálva szépen elmagyarázta. Néha lehülyézte azokat akik a trágár irásait olvasták (mert mily' meglepő ez kapta a legtöbb kattintást) eszébe sem jutott, hogy nem csak olvasni gáz ilyeneket hanem kiszolgálni az ilyen irányú igényeket. Utána meg sopánkodni a világ züllötségén, na az kérem a jellemtelenség csimborasszója. Volt, hogy embereket lekurvázott esetleg az anyját vagy agresszíven fenyegetőzött.

Mivel nemrég megláttam Hinta blogján szépen írtam neki pár keresetlen szót, a kommentekben majd a nőjének is,amit Hinta azóta törölt. Gondoltam mindenki elmondja a magáét és szépen éljük tovább az életünket de ekkor valami meglepő történt. Hinta, aki mindig is sérelmezte a Határátkelő blogon a cenzúrát illetve őt magát is kitiltották szépen kitörölt pár bejegyzést. Az csak hab a tortán, hogy erre eddie a mindig vagány és bármikor beszólni képes, az értetlenkedőket helyre rakó kemény fiú kérte erre. Mert, hogy ő nem bírja a személyeskedést. Az az ember, akinek a tollából a következő roppant "intelligens" bejegyzés is megszületett:

Nyisd ki! ... Eddie posztja Tanatónak

Menj a kurva édes anyádba te szájbabaszott gyökér!
Ne a hátam mögött írogassál a Határátkelő fedezékébe bújva, te jellemtelen szar. Néhány hónapja a gyermekvállalásunkba ugattál bele, most meg azon csámcsogsz, hogy nekünk mennyire jót tenne, ha végre hazaköltöznénk.
Kötögesd a sebeket, törölgesd a seggeket, nyald fel a hányást a betegek után, de kurvára szállj le az életünkről!
A sajátoddal legyél elfoglalva, te köpönyegforgató senkiházi geci!
Remélem, hogy így már értesz a szóból! Te mocskos paraszt, te!

Mielőtt véleményt írsz, egy dolgot ne felejts el! Nem hordod a cipőmet.

eddielion | 2014/04/13 - 19:18 | Kategóriák: Eddie | URL: http://wp.me/p4piDw-8h

No, ezek után gondoltam úgy, hogy eddie barátunk ilyen jellegű kérései illetve az ilyen jellegű kéréseinek (miszerint vele senki ne személyeskedjen) figyelembe vétele minimum nevetséges. Aki beugat mindenkinek viselje el ha őt is alázgatják egy picit. Ezzel a bejegyzésemmel megmentem ennek a jellemhuszárnak a gondolatait ill. a saját és Lucas Meier által írt véleményemet az utókornak.

Egyébként eddig nem láttam ennek a jó embernek a fizimiskáját. Most, hogy a Youtube csatornán megtaláltam őkelmét rájöttem, hogy nem vesztettem vele sokat. Tulajdonképpen a videót nézve egy szófosásban szenvedő jóllakott napközis beszél hozzánk vég nélkül baromságokat. A rend kedvéért belinkelem az egyik videójukat:



Ha kihüldezte magát a kedves olvasóm eddie barátunk fizimiskáján folytatnám a sort a lementett bejegyzésekkel. Ugyebár az egyik bejegyzésemben azt írtam, hogy eddie barátunknak mindegy csak pofázhasson. Ma arról, hogy gyerek nem kell és a család az egy terrorszervezet (tényleg nem kínos ilyet leírni 37 évesen?) De ha teszem azt a nője úgy maradna és szülne egy gyereket tuti, hogy eddienek a világ attól kezdve két részből állna: Önző hedonista faszokból és olyan emberekből mint ők, akik szülők lettek. (Mivel szövegértelmezési problémái vannak a csávónak ezt azóta úgy veszi, hogy beszóltam a nőjének pedig nem. Csak hát ha kölkük lesz csak ö neki kell megszülnie :D ) Erre Ginger sem volt rest és tollat ragadott.

nyisd ki ... Eddie nőjének levele nekem.

Szia! Ginger vagyok, Eddie “nője”.

Eddie sok jó tulajdonsága közül az egyik legszimpatikusabb, hogy bármikor felteszi a kezét, és elismeri, ha hibázott. Ha megbántott valakit, bocsánatot kér. Ha elhamarkodott véleményt alkot, és rájön, hogy tévedett, akkor nem kezd el vádaskodni, hanem azt mondja, hogy ezt bizony elcseszte. Nem sok ilyen embert ismerek. Te meg tudod ezt tenni? Kétlem.
Ugyanakkor azt is megértem, hogy miért reagál agresszíven néhány emberre. Az elmúlt években felnyitotta a szemem, és ma már én is látom, hogy vannak, akik nem értenek a szép szóból. Én türelmes vagyok, nem is szoktam veszekedni senkivel, de amit bizonyos emberek megengednek maguknak, az néha már nálam is kiveri a biztosítékot.
Ami pedig a családalapítást illeti, az mindig két ember magánügye. Nem akarunk gyereket, de ha én mégis “úgy maradnék”, ahhoz sem lenne semmi közöd.
Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de te egy neveletlen tuskó vagy.
Nem is értem, hogy képzeled ezt. Az a legnagyobb örömöd az életben, hogy a mi magánéletünkről cseverészel másokkal a hátunk mögött?

Szégyelld magad!

Természetesen nem késlekedtem a válasszal, amit Hinta azóta kitörölt. Az utolsó bekezdésben összefoglalom a véleményemet eddie-ről.

nyisd ki ... Törölt válaszlevelem Gingernek

Kedves Ginger

Végre időt tudtam szakítani, hogy leírjak pár keresetlen szót eddie barátodról. Most megmondom, hogy sokba nem fogsz egyetérteni velem, de ez egy ilyen műfaj.
Kezdjünk mindjárt eddie beismerésénél. Mint ismeretes alig pár éve eddie „barátunk” még kb. azokat az álláspontokat képviselte, amiről ez a bejegyzés is szól. Magas lóra ült fel és így menetrendszerűen nagy volt a pofára esés is. Rájött, hogy Magyarország mégsem a sátán földje, nem mindenki hülye, aki otthon maradt és őt sem fogadták Írországban tárt karokkal mint azóta kiderült. Így elismerte, hogy hibázott – mondod te.

Ebben a történetben csak két apró hiba van:

Egyrészt (lehet, hogy ez téged most meglep) az azóta törölt blogjában lehülyézett, lefaszozott mindenféle szánalmas sunyi genyónak lehordott magyarok még nem felejtették el teljesen eddiet, akit egynek tartottak azon sok magyar közül, akik a saját fajtájukat bármikor örömmel szemen köpik és a külföldinek meg kérdés nélkül kinyalják a seggét. Hát én sem felejtettem el és valami azt súgja, hogy sokan vagyunk még ezzel. Az, hogy most úgy vélekedik, ahogy annak köszönhető, hogy nem jött be neki a kinti élet. Hidd el, ha megtalálta volna a helyét az ír társadalomban még ma is az első blogja menne.

Azt állítod, hogy elismeri ha hibázott. De valóban így van ez? Ha így lenne, akkor kisebb lenne az arca de nem lett az csak homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint évekkel ezelőtt. Sőt most már ő lett a magyar nyelv első számú védelmezője, aki kikel az ellen, ha valaki a hogy szó helyett egy h-t ír és büszke arra, hogy helyesen írja le Batthyány nevét. (Tényleg neked egy picit sem disszonáns, hogy valaki, aki pár évvel ezelőtt még viszolygásszerű undorral viseltetett minden iránt, ami magyar most kiokítja a többit a helyesírásról?) Ezek után te csodálkozol, azon ha az emberek csak hüledeznek azon ki ez a senkiházi faszkalap, aki olyan leereszkedő magabiztossággal viselkedik, mindenki iránt mintha ő lenne Mózes a kőtáblákkal a kezében.

Jó értem én. Nem tanult és úgy érzi, hogy értelmi nívójánál alacsonyabb munkát végez. 37 évesen már büdös neki az, hogy képeztesse magát akár teherautó sofőrnek, kamionosnak vagy akár villamosvezetőnek. És innentről mindenki tehet arról, hogy ő itt tart: Az írek, a magyarok, a háttérhatalom és az elbaszott gyerekkor a szüleivel az élén. De valahol ő is tudja, hogy ez baromira nem így van és teljesen mindegy a világ melyik pontján él ezzel a mentalitással jobb sehol nem lesz. Hogy gondolataimat összefoglaljam Neked: Eddie barátod egy lúzer, nagypofájú, tudálékos köpönyegforgató senkiházi féreg. A kijelentésemet meg, hogy gyerek áldás esetén itt osztaná az észt a szülők felsőbbrendűségéről a szinglikkel szemben továbbra is fenntartom.

Lucas Meier rögtön reagált soraimra és kiegészítette eddie és ginger romantikusnak éppen nem mondható történetéről. A valódiságát természetesen én nem tudtam megerősíteni vagy cáfolni de ezt megtette eddie mert ezt a bejegyzést is töröltette:

nyisd ki ...Lucas azóta törölt hozzászólása a "románncal"

“Hogy gondolataimat összefoglaljam Neked: Eddie barátod egy lúzer, nagypofájú, tudálékos köpönyegforgató senkiházi féreg”

Egyetértek az egész utolsó bekezdéssel, de leginkább ezzel a mondattal.

Erről azt hiszem mi is beszéltünk egymással, Flash Gordon, hogy Eddie-nek se normális szakmája nincsen, se angolul nem tud rendesen. Többször beégett már a Határátkelőn, de ő maga is sokszor panaszkodott a saját blogján, hogy alig érti, amit a írek a saját dialektusukkal mondanak. Ekkor mondtam neked, hogy nem csoda, hogy elégedetlen, így tényleg nem lehet semmit kezdeni az életben.

Amúgy ha már Eddie-nél tartunk, akkor én libbentettem meg neki, hogy a drága Ginger barátnője valószínűleg csupán szükségből ment ki hozzá a magyarországi devizahitele elől, miután egyedül maradt egy válás után.

Erre ugyanaz volt a reakciója, mint a Határátkelőnek, rögtön kitiltott a blogjáról.

Pedig Eddie részletesen írt a kapcsolatukról. Ginger nem őt választotta még sok évvel ezelőtt, össze is házasodott valaki mással, aztán elváltak, ott volt egyedül, devizahitellel megterhelve, már idősebb nőként. Eddie meg ugye teljesen egyedül pár éve már Írországban. Eddie elkezdett írogatni neki az interneten, aztán végül Ginger azt gondolta, hogy ha nincs ló, akkor jó a szamár is és kiment Eddie-hez.

Persze abban az időben még Eddie nem gyűlölte így Írországot, sőt, egyenesen imádta. Gondolom ment a vetítés ezerrel az jól eladósodott Gingernek, hogy milyen szép is kint az élet és mennyit is lehet kereseni (HUF-ban persze).

Így hát kiment Ginger nagy reményekkel, végre Eddie-nek is volt valakije, akihez szólhatott. Ezenkívül nem kellett már tömegszálláson laknia másokkal, miután Ginger elkezdett dolgozni (mivel egyedül ugye soha nem keresett annyit, hogy saját lakást béreljen).

Eltelt pár év és itt tartunk most, hogy “dúl” a szerelem az interneten két egymásra utalt ember között, akik a maradékelv, kényszer és lódítások nélkül soha nem találak volna egymásra.

Szép kis sztori, mondhatom.

Mondjuk az tényleg megfejthetetlen talány számomra, hogy egy nő miért ilyen senkiházi lúzer fasszal nyomul, akinek csak a pofája jár.

Egyébként ha a kedves olvasó azt gondolná, hogy ez az egész túlzás Eddie-vel az égvilágon semmi baj nincsen és írásomat csak a rosszindulat táplálja; nos, azoknak  a végére tartogattam a lényeget. Egy olyan exkluzív tartalmat, ami Eddie azóta törölt blogjában volt egy érdekesség, ami minimum pszichiátriai eset: Eddie saját magával csinált riportot!

Eddie meginterjúvolja saját magát!!!      nyisd ki ...

Kérdező:: Szia Eddie!

Eddie: Szia Kérdező!

Kérdező:: Te nem szoktál lacafacázni, úgyhogy vágjunk is bele a közepébe. Hogy érzed magad?

Eddie: Vegyes érzéseim vannak. Mire vagy pontosan kíváncsi?

Kérdező:: Ezt ne csináljuk, kérlek! Ne válaszolj kérdésre kérdéssel.

Eddie: Rosszul tetted fel a kérdést. Mire gondoltál, amikor megkérdezted tőlem, hogy érzem magam? Csak úgy általában? Vagy mélyebben? Magánélet? Karrier? Egészség? Pontosíts, kérlek!

Kérdező:: Nehéz beszélgetés lesz ez, már látom. Akkor kezdjük hátulról. Egészség?

Eddie: Nem akarok rögtön panaszkodni, de lehetne jobb is. Fáj a hátam. Nem tesz jót a sok emelgetés. Csomagszállítóként dolgozom, és néha marha nehéz cuccokat kell pakolni. És a túlsúly sem előny. Igazából kissé aggódom. Anyukám harminckilenc évesen kapta élete első szívinfarktusát. Én is közel járok ehhez a korhoz. A rizikófaktor is nagy. Szóval félek. Amíg egészség van, addig minden jó. De ha nincs? Abba belegondolni sem merek.

Kérdező:: Teszel ellene valamit? Úgy értem, a túlsúly ellen.

Eddie: Nem. Illetve csak időnként. De nagyon hiányzik a mozgás. Nem a szobabicikli, hanem a valódi mozgás a szabadban. Ez Írországban sajnos eléggé korlátozva van az időjárás miatt. Ez most ócska kifogásnak tűnhet, és valójában az is. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy én régen nagyon sokat bringáztam, viszont azt csak úgy szeretem, ha élvezem is. Szakadó esőben, viharos szélben, tizenöt fokban, amit ötnek lehet érezni; nos, így annyira már nem vonzó. És nem, konditerembe és uszodába sem járok. Valójában elhanyagolom a testemet, ezzel együtt az egészségemet is. Ez baj. Tudom. Most pedig ugorjunk.

Kérdező:: Látom, képes vagy az önkritikára. Ez tetszik. Sokat ostorozod magad?

Eddie: Igen. Szinte minden lépésemben találok valami hibát. Én nem tudok legyinteni egyet, és azt mondani, hogy „jó az úgy”.

Kérdező:: Miért nem?

Eddie: Ez meg milyen hülye kérdés?

Kérdező:: Arra vagyok kíváncsi, hogy miért vagy ilyen… hogy is mondjam… kocka.

Eddie: Miért lennék kocka? Mert nem vagyok hajlandó az egyre igénytelenebb társadalom szintjére süllyedni?

Kérdező:: Ezzel azt akarod mondani, hogy különbnek érzed magad másoknál?

Eddie: Természetesen. Sok embernél különb vagyok. De persze vannak hibáim. Ne mosd össze a fogalmakat.

Kérdező:: Provokálni akarlak, ahogyan te is provokálod az embereket.

Eddie: Nem kellek én ahhoz, hogy az emberek szarul érezzék magukat a bőrükben. Elég nagy seggfejek maguktól is. Hogy én erről elmondom a véleményem, az nem oszt, nem szoroz.

Kérdező:: Pedig a blogod elég nagy nézettségnek örvend. Egyre többen látogatják, és a visszajelzésekből azt is le lehet szűrni, hogy sokaknak nagyon bejön ez a megmondóember szerep, amit te játszol.

Eddie: Én nem játszom semmilyen szerepet. Lélegzem, élek, érzek, és ha már van agy a fejemben, akkor gondolkodom is. Ennyi. Ha a gondolataimat valaki úgy értelmezi, hogy én megmondóember vagyok, ám legyen. Nem zavar. Igazából semmi sem zavar. Magasról teszek arra, hogy ki mit gondol rólam.

Kérdező:: Ez a másik tulajdonságod, ami szimpatikus. Látszólag nem sokat törődsz az emberek véleményével. Miért nem?

Eddie: Fontos ez? De oké, megpróbálom megmagyarázni. Hat éve már, hogy életemben először Hongkongban jártam. Az egy nagyon különleges hely, Kowloon a világ egyik legsűrűbben lakott területe. Egy szép napos délután történt, hogy csak álltam a Nathan Road egyik kereszteződésében, és figyeltem a hömpölygő emberáradatot. Nagyon elveszettnek éreztem magam, ugyanakkor meg is találtam önmagam. Rájöttem, hogy nem számítunk. Se te, se én. Egyikünk sem számít. Élünk, de ha most hirtelen lefordulnánk a székről, azt se venné észre senki. A hozzátartozók pár napig sajnálnák magukat, aztán néznék tovább a szennyes tévéműsorokat. Az embereknek nincs értékük ezen a bolygón, így a véleményük sem számít. Ezt amúgy a természetben még erősebben érzem.

Kérdező:: De ha szerinted ennyire nem fontos a véleményünk, akkor miért érzed szükségét, hogy a magadét csokorba szedd, és aztán egy blogon megoszd az emberekkel?

Eddie: A kérdés jó. Azért írok, mert máskülönben bekattannék. Muszáj kiírni magamból azt, ami fojtogat. Ez számomra terápia. Hogy miért teszem közzé, az más tészta.

Kérdező:: Figyelemre vágysz?

Eddie: Igen, tulajdonképpen igen. És szerintem ezzel mindenki így van, aki megoszt valamit. Manapság megosztás-őrület van. Köpsz egy véreset, lefotózod, és már posztolod is ki valamelyik közösségi oldalra. Szerintem ennek nagyon mély lelki okai vannak.

Kérdező:: Mint például?

Eddie: A közöny. Az emberek közönyösek lettek egymás iránt, erre pedig reagálni kell. Ha nem törődtök velem, akkor majd teszek róla, hogy odafigyeljetek rám. Erre gondolok.

Kérdező:: De hát az internet világa lebontotta a falakat, vagy nem? Bárki elérheti a másikat, akár több ezer kilométer távolságból is. Hol van itt a közöny?

Eddie: Én nem a technikai fejlődésről beszélek, hiszen az valóban lenyűgöző. Inkább arról van szó, hogy hamis értékrend kering a világban. Valósítsd meg önmagad! Ne hagyd, hogy mások mondják meg, mit tegyél! Legyél egyéniség! Ne szürkülj bele a tömegbe! Ez aztán oda vezetett, hogy az emberek nem akarnak többé a „szürke tömeghez” tartozni, inkább elszigetelődnek. Ugyanakkor a látszatra is ügyelni kell; megy a hosszú órákon át tartó fecsegés a semmiről. A kapcsolatok egyre felszínesebbek, mert valójában senkit nem érdekel a másik. Mindenki csak saját magával van elfoglalva. Beteg világ.

Kérdező:: Igen, gyakran hallhatjuk tőled ezt a kifejezést.

Eddie: Miért, tán nem az? Tinédzserek és felnőttek milliói küzdenek önértékelési gondokkal.

Kérdező:: És te? Neked is van problémád az önértékeléseddel?

Eddie: Persze. Az lenne csoda, ha nem így lenne, tekintve, hogy milyen családból származom. De erről most nem szeretnék sokat beszélni. Elég az hozzá, hogy életem harminchét éve alatt egyetlenegyszer sem hallottam a saját apámtól azt, hogy bármit is jól csinálok. Soha, egyetlenegyszer sem. Pedig ez egy fiúnak nagyon fontos. Mondanám, hogy már leszarom, de ez nyilván nem így van. A mai napig bánt a dolog, de azért igyekszem felnőttként kezelni a gyerekkori sérelmeket.

Kérdező:: Talán ez lehet az oka annak is, hogy meglehetősen rossz véleménnyel vagy a család intézményéről.

Eddie: Pontosan. A család az én szememben egy alattomos terrorszervezet, ahol tilos megmondani, ha valami nem tetszik. Elnyomó és elnyomott emberekből áll.

Kérdező:: Azt mondod, hogy ha nem írnál, bekattannál. Hogy lehet ez? Hiszen boldog kapcsolatban élsz. Azt hihetnénk, hogy ez elég, hiszen van kihez menekülnöd a hétköznapi gondok elől.

Eddie: Ez igaz. Nem győzöm hangsúlyozni Ginger szerepét az életemben. Tulajdonképpen ő nem is része az életemnek, hanem ő maga az élet. Nélküle semmi lennék. Tökéletes összhangban élünk, remekül kiegészítjük egymást. De azért vannak olyan érzések, amiket nem boríthatok mindig az ő nyakába. Vigyázunk egymásra, amiben az is benne van, hogy nem egymáson éljük ki a feszültséget.

Kérdező:: Ezek szerint van köztetek feszültség?

Eddie: Ezt mondtam? Ne legyél bunkó! Köztünk semmilyen feszültség nincs. A környezet az, ami feszültté tesz mindkettőnket.

Kérdező:: Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Arra céloztam, hogy a legtöbb ember úgy gondolhatja, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat megfelelő menedék.

Eddie: Hahó! Ez itt a valóság.

Kérdező:: Ez most miért mondtad?

Eddie: Mert mi nem egy álomvilágban élünk. Pontosan tudjuk, hogy mi a dolgunk, mire számíthatunk. Támogatjuk egymást, de nem vagyunk naivak. A legfontosabb a tisztelet; egyikünk sem akarja a másikat maga alá gyűrni. Ha pedig gondunk van, megbeszéljük. Nálunk nincs tabu téma.

Kérdező:: Családalapítás? Gondolkodtatok már rajta?

Eddie: Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. Ezernyi embert ismerek, akik szemrebbenés nélkül másznak bele tuskó módon mások legbelsőbb magánügyébe, és még csak nem is szégyellik magukat. Engem sem érdekel, hogy te mit csinálsz a zuhanyzóban, te se faggass engem arról, mi történik a hálószobánkban. Vannak dolgok, amikről beszélni kell, de ez nem tartozik közéjük. Ha egyszerűbben kéne fogalmaznom, azt mondanám, hogy semmi közöd hozzá.

Kérdező:: Megértettem, és elnézést kérek!

Eddie: Semmi gond, hiszen csak beszélgetünk, és várható volt, hogy ez is szóba kerül.

Kérdező:: Apropó, tudjuk, hogy két blogot is vezetsz. Az új blog elég szókimondó. Szükség volt erre?

Eddie: Feltétlenül. A tököm eldurran a képmutató társadalomtól. A legtöbben csak alakoskodnak, kéretik magukat, tolják a közhelyeket, de a valódi problémákról, az emberek viselkedésével kapcsolatos szörnyű dolgokról mindenki kussol. Ezért döntöttem úgy, hogy nyitok még egy oldalt. Az aktivitás kisebb, de a témák súlyosabbak.

Kérdező:: Szerinted elérsz ezzel valamit?

Eddie: Az égvilágon semmit. Az emberek zöme mára már olyan mélyre süllyedt, hogy a negatív folyamat megállíthatatlan.

Kérdező:: Te sosem veszed észre a szép dolgokat?

Eddie: Ha ismernél, nem kérdeznél ilyet, de mivel nem ismersz, így válaszolok. Én nagyon vágyom a szép dolgokra, ezért mindig nyitva tartom a szemem. Imádom a természetet; a tenger lágyan simogató hullámainak hangját, a festői szépségű hegyeket. Szeretem a jó kajákat. Szívesen hallgatok szép zenéket, nézek meg egy jó filmet, de talán még ennél is jobban szeretek olvasni. Jó látni, ha egy kutya boldogan csóválja a farkát, vagy éppen azt, ha egy macska idétlenül ugrál a lakásban. Szeretek mindent, ami szép.

Kérdező:: Tenger, hegyek, kaják, zenék, filmek, könyvek, kutyák és macskák. A te világodban emberek nem léteznek?

Eddie: Ha lehet, akkor inkább kerülöm őket, de azért azt ne feledjük, hogy a zenéket, filmeket is az embereknek köszönhetjük. De tény, hogy a természetet és az állatokat ezerszer jobban szeretem, mint az embereket.

Kérdező:: De neked ott van Ginger. Ő is ember. Őt is háttérbe szorítod?

Eddie: Antiszociális vagyok, de nem buta. Tudok különbséget tenni, így az emberek között is vannak, akiket nagyra értékelek.

Kérdező:: Az összes válaszod gyors és határozott. Magabiztosnak tűnsz. Te mindig tudod, mit kell tenned?

Eddie: Francokat. Nagyon sok kétely van bennem. Ha visszanézek az elmúlt tíz évre, szinte csak rossz döntéseket hoztam.

Kérdező:: Megbántad ezeket a döntéseket?

Eddie: Nem.

Kérdező:: Egyiket sem?

Eddie: Egyiket sem. Mindegyikből okulhatok, ha belátom, hogy még nagyon sokat kell tanulnom. Mert ez a legnagyobb gond. Néha azt hiszem, hogy mindenhez értek, közben tök hülye vagyok. Ez időnként az írásaimban is kiütközik.

Kérdező:: Ez most valami önmarcangolás akar lenni? Egyfajta mártírkodás?

Eddie: Nem, ez a felszín alatti valóság. Ez az a része az életünknek, amivel sosem akarunk szembenézni. A hibáinkat felismerni, beismerni, azokon korrigálni: a legnagyobb kihívások közé tartozik.

Kérdező:: Neked sikerül?

Eddie: Néha. De inkább azt mondanám, hogy az elmúlt évek során sokat fejlődtem. A legfontosabb, amire rájöttem, hogy ha valami nem tetszik, változtatni kell rajta. Ha nem így teszünk, akkor elmerülünk a kétségbeesés mocsarában. Annak pedig előbb-utóbb gyűlölködés lesz a vége. Gyűlölni fogjuk az egész világot, de elsősorban saját magunkat. Ez később hatással lesz mindenre, kudarc kudarcot fog követni. Ettől aztán még dühösebbek leszünk. A gyűlölet elvakít, felemészti a józan ítélőképességünket, és még mélyebbre csúszunk. Ördögi kör. Én már átestem ezen, nem szeretném megismételni.

Kérdező:: Viszont találtál magadnak egy hobbit, ami segíthet.

Eddie: Az utazásokra gondolsz? Igen. Mivel semmilyen káros szenvedélyem nincs, így a félretett pénzemet többnyire utazásokra költöm. Külön öröm, hogy Ginger ebben is teljes értékű társam, tehát immár együtt járjuk a világot, ha tehetjük. Minél többet utazunk, annál többet látunk. Itt most emberi sorsokra gondolok. Gyalázatos emberi sorsokra. De ez valahol hasznos, mert egy idő után megtanuljuk megbecsülni azt, amink van. Egyébként pedig annyi csodálatos hely van a földön, hogy egy élet is kevés a felfedezésükhöz. Szóval igen, az utazásokra valóban nem sajnáljuk a pénzt.

Kérdező:: Van kedvenc országotok?

Eddie: Inkább azt mondanám, hogy az Egyesült Államokban található nemzeti parkokba teljesen beleszerettünk, de Hongkong sem utolsó.

Kérdező:: És mi a helyzet a karrierrel?

Eddie: Karrier? Ugyan már! Örülök, hogy lyuk van a seggemen. Amúgy sem vagyok egy karrierista típus.

Kérdező:: Miért? Az milyen?

Eddie: Törtető, gátlástalan, érzéketlen. A pénz az istene. Nem lát mást, csak azokat, akiken át akar taposni. Ez a karrierista típus.

Kérdező:: Szerinted.

Eddie: Igen, szerintem.

Kérdező:: Más szemszögből látod a dolgokat, de attól a „karrieristák” között is lehetnek értelmes, okos emberek.

Eddie: Én ezt nem vitatom. Akkor másképp fogalmazok. Nincs az a csapatépítő tréning, amivel az én agyamat olyan szinten át lehetne mosni, mint a mai új hullámos generációét.

Kérdező:: Hát az biztos, hogy nem bánsz csínján a szavakkal.

Eddie: Miért, kellene? Ha mások megtehetik, hogy szó nélkül kiheréljék az ellenfelüket, csak mert a cég érdekei úgy kívánják, akkor én pedig megtehetem, hogy minősítsem ezeket az emberszabásúakat.

Kérdező:: Emberszabásúak. Sokszor használod ezt a szót. Miért?

Eddie: Nem azok vagyunk? Állatok. Közösülünk, a nőstények vemhesek lesznek, aztán ellenek. A különbség csupán annyi, hogy amíg egy vadon élő állat többnyire tisztességesen felneveli a kölykét, és megtanítja a túlélésre, addig az ember ezt már nem teszi meg. Áthárítja a felelősséget másra; a politikusokra, a pedagógusokra, a szomszédra.

Kérdező:: Keményen fogalmazol, de kétségkívül van abban valami, amit mondasz. Rendben, akkor ne használjuk a karrier szót, maradjunk a munkánál. Te most Nyugat-Európában élsz, ami az otthon élő magyarok szemében nagy dolog. Élvezed az életedet?

Eddie: Itt az ideje, hogy kettéválasszuk a dolgokat. Van a magánélet, ami teljesen rendben van, boldog vagyok. És van az egyéb, ami katasztrofális.

Kérdező:: Mi az, hogy egyéb?

Eddie: Minden, ami nem a magánélet. A közélet, a munka, a hétköznapok terhei. Ezek Nyugaton éppúgy utolérik az embert, mint otthon. Semmi irigylésreméltó nincs abban, hogy immár lassan öt éve elköltöztem Magyarországról. Eleinte természetesen én is lelkes voltam; érezni akartam a különbséget, mint ahogy nagyon sokan hinni akarnak abban, hogy Nyugaton majd minden jobb lesz, de aztán lehullt a lepel, kibújt a szög a zsákból, előkerült a nyuszi a kalapból. Az illúzió szertefoszlott, a helyét csalódás vette át.

Kérdező:: Ez kinek a hibája?

Eddie: Hogy benne van-e az én kezem is? Szerintem igen, méghozzá elég vastagon. De gyorsan meg kell jegyezni azt is, hogy nekem nincs sok keresnivalóm ebben a világban.

Kérdező:: Kifejtenéd ezt bővebben?

Eddie: Nekem nem megy a jópofizás. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudok beilleszkedni az emberek közé, mert nem szimpatikus, ahogyan élnek. Kívülállónak érzem magam, aki nem akarja elfogadni a társadalom nevetséges szabályait. Folyton lázadok, de ezt persze sokan azonnal megkritizálják. Arról nem is beszélve, hogy nekem nem kenyerem a mellébeszélés. Ha valami szar, akkor én azt mondom, hogy szar, nem pedig azt, hogy barna színű kellemetlenség. Nyers vagyok, olykor faragatlan, és ez nem egyeztethető össze a mai világ elvárásaival, ahol akkor is vigyorognod kell, ha a legszívesebben zokognál.

Kérdező:: És a jövő? Milyen terveid vannak?

Eddie: Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam: a terveket mindig keresztülhúzza valami, igyekszem hát óvatos lenni.

Kérdező:: Ügyesen kikerülted a kérdést. Egyébként ha már szóba hoztad az életkort, az embernek veled kapcsolatban sokszor van olyan érzése, mintha a nagyapáddal beszélgetne. Nem érzed, hogy néha túl komoly vagy?

Eddie: Ismét csak azt tudom mondani, hogy ha ismernél, nem kérdeznél ilyet. Egyáltalán nem vagyok komoly. Én egy olyan felnőtt testbe zárt gyerek vagyok, aki sosem akar a felnőttek hazug világához tartozni, mert taszítónak találja azt.

Kérdező:: Akkor térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk. Hogy érzed magad? Mit érzel?

Eddie: Kiábrándultságot. Hosszú éveken át próbáltam hinni, de az élet bebizonyította, hogy még annál is mocskosabb, mint amilyennek a rémes gyerekkorom után gondoltam.

Kérdező:: Ezek szerint már nem tudsz hinni?

Eddie: De igen. Magamban és Gingerben. Kettőnkben. És ez egyáltalán nem kevés.

Kérdező:: Köszönöm a beszélgetést!

Eddie: Én köszönöm, hogy itt voltál velem!

Mielőtt véleményt írsz, egy dolgot ne felejts el! Nem hordod a cipőmet.

[A privát leveleket az eddie1977@windowslive.com címen várom]

eddielion | 2014/10/09 - 00:01 | Kategóriák: Eddie | URL: http://wp.me/p4piDw-D0

Ez csak akkor látszódik, ha kattintottál a "nyisd ki" linkre

Persze ha ez nem lenne elég, hogy magával beszélget de vissza is kérdez önmagának feltesz olyan kérdéseket, amire nem is akar válaszolni így önmagától kér elnézést:

Kérdező: Családalapítás? Gondolkodtatok már rajta?

Eddie: Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. Ezernyi embert ismerek, akik szemrebbenés nélkül másznak bele tuskó módon mások legbelsőbb magánügyébe, és még csak nem is szégyellik magukat. Engem sem érdekel, hogy te mit csinálsz a zuhanyzóban, te se faggass engem arról, mi történik a hálószobánkban. Vannak dolgok, amikről beszélni kell, de ez nem tartozik közéjük. Ha egyszerűbben kéne fogalmaznom, azt mondanám, hogy semmi közöd hozzá.

Kérdező: Megértettem, és elnézést kérek!

Megjegyzem roppant érdekes, hogy amíg Eddie a gyerekvállalást magánügyként definiálja ennek ellenére erről faggatja saját magát, a Tanatót szidó levélben is szó van arról, hogy erről lett kikérdezve és az azóta eltüntetett bejegyzéseiből is az derül ki, hogy időről-időre valaki ezzel a témával megtalálja. Érdekes, hogy ez mindig csak vele történik.

Normális? :)

/Update I.: Posztom megjelenésekor Eddie már törölte ezt és ezt blogját is. Úgy látszik, amikor kikerül a kezéből a cenzúra joga és érvekkel már nem tudja megvédeni nézeteit illetve sanszos, hogy mások is azzal a lendülettel lépnek a tyúkszemére, amilyen tempóban ő anyázott másokat; nos, ebben az esetben Eddie barátunk hangnemet és stílus vált. Így ennek a bejegyzésnek  a törölt hozzászólások publikálásán kívűl más célja már nincsen. /

/Update II.: Egy kedves olvasóm már jó előre jelezte, hogy mivel Eddie messzire kerülte a helyet, ahol a tisztességet osztották várhatóan le  fogja tiltani a videói hozzáférését. Ezt megelőzendő ő jó előre lementette és újra a feltöltötte egy videómegosztóra így újra be tudom ágyazni. 

/Update III.: Eddie belátta, hogy nem viselkedett szépen és megkövette egy kommentben azokat, akiket megbántott. Én, a válaszban közölt feltételekkel el is fogadtam a bocsánatkérését és az ügyet lezártnak tekintem. /

/Update

IV.: Eddie ismételten bocsánatot kért, ami egy külön posztot kapott. :) /